![cover image](https://wikiwandv2-19431.kxcdn.com/_next/image?url=https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/d/de/Symphalangus_syndactylus%252C_Chiba_Zoo%252C_Japan.jpg/640px-Symphalangus_syndactylus%252C_Chiba_Zoo%252C_Japan.jpg&w=640&q=50)
Hang
fizikai jelenség / From Wikipedia, the free encyclopedia
A hang a hallószervünk által felfogható, rugalmas közegekben – például levegőben – mechanikai hullámként terjedő rezgés. Élettani, lélektani értelemben a hangrezgés által a fül és a hallás által érzékelt hangérzet. Hangoknak nevezzük az emberi beszéd, a beszélt nyelvek, illetve a zene, a zenei hangrendszerek alapelemeit is.
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/d/de/Symphalangus_syndactylus%2C_Chiba_Zoo%2C_Japan.jpg/640px-Symphalangus_syndactylus%2C_Chiba_Zoo%2C_Japan.jpg)
![]() | Ez a szócikk a hangról mint fizikai jelenségről szól. Hasonló címmel lásd még: Zenei hang; Hang (ütőhangszer). |
Fizikai értelemben a hang egy rugalmas közeg mechanikai rezgése, ami hullámokban tovaterjed. Például a megpendített gitárhúr rezgésbe jön, rezgésbe hozza a levegő részecskéit, ez részecskéről részecskére továbbadódik, „hanghullámként” tovaterjed a levegőben. A fülünkbe jutva a rezgő levegőrészecskék megrezegtetik a dobhártyánkat, amit az agyunk hangként érzékel.
Ha e rezgés frekvenciája kb. 20 Hz alatti, vagy kb. 20 kHz fölötti, akkor hallásunk nem érzékeli azt, ennek ellenére fizikai sajátosságai alapján ezt is hangnak, első esetben infrahangnak, a másodikban ultrahangnak nevezzük. A nagyon nagy frekvenciájú ultrahangokat – hol 100 MHz, hol 1 GHz fölött – hiperhangnak is nevezik.
A hangot mint fizikai jelenséget az akusztika, a beszédhangokat a fonetika, a zenei hangokat a zenetudomány tanulmányozza.