Halomsíros kultúra
From Wikipedia, the free encyclopedia
A halomsíros kultúra Közép-Európát uralta a középső bronzkorban (kb. Kr. e. 1600 – Kr. e. 1200)
Az úněticei kultúra utódja volt Közép-Európában. Ennek törzsterületein kívül kiterjedt például Bajorországra és Württembergre is. Utóda a késő bronzkori urnamezős kultúra volt.
Mint neve is jelezi, megkülönböztető jegye az, hogy halottait sírdombok alá – halomsírokba vagy kurgánokba – temette.
Jellemzően katonatársadalom volt, szétszórt településekkel és erődített központokkal, amely kelet felé a Kárpát-medencéig, azon belül a Tisza folyóig terjeszkedett, észak felé a közép-európai úněticei területeken túl a mai Lengyelországba. Egyes tudósok szerint a kultúra dél-németországi csoportjai egy olyan indoeurópai nyelvi csoporthoz tartozhattak, amilyen a feltételezett italo-kelta csoport is lehetett, az italikus és kelta nyelvek teoretikus közös őse.[1][2] Ez ellentmond más elméleteknek. Például David W. Anthony szerint a proto-italikus csoportok – és talán a proto-kelták is – korábban, és keletről érkeztek Itáliába, a Balkánról, illetve az adriai régióból.[3]