![cover image](https://wikiwandv2-19431.kxcdn.com/_next/image?url=https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/0/01/Hall_effect.png/640px-Hall_effect.png&w=640&q=50)
Hall-effektus
From Wikipedia, the free encyclopedia
A Hall-effektus Edwin Hall által 1879-ben felfedezett jelenség, mely szerint, ha egy vezetőben vagy félvezetőben áram folyik, és azt mágneses térbe helyezzük, akkor az áramot hordozó részecskékre (fémeknél elektron) Lorentz-erő hat, ami azzal jár, hogy a vezető két oldalán potenciálkülönbség lesz. Ezt a feszültséget Hall-feszültségnek nevezik.
![Thumb image](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/0/01/Hall_effect.png/640px-Hall_effect.png)
A Hall-feszültség éppen akkora, hogy a töltéshordozókra ható Lorentz-erőt semlegesítse:
- UH Hall-feszültség
- I áramerősség
- B mágneses indukció erőssége
- q elemi töltés
- n a töltéshordozók koncentrációja
- d a vezető B-vel párhuzamos vastagsága
Az Ohm-törvénnyel összhangban definiálhatjuk a Hall-állandót: .
Ez esetben az előző képlet a következő alakot ölti:
Ha figyelembe vesszük a töltéshordozók kölcsönhatását a kristályrácsot képező atomokkal, a Hall-állandó módosulni fog (és így sokkal jobban egyezik a mért értékekkel)