Ha… (vers)
Rudyard Kipling verse From Wikipedia, the free encyclopedia
Rudyard Kipling verse From Wikipedia, the free encyclopedia
A Ha… Rudyard Kipling verse, amely először 1910-ben kiadott kötetében, a Jutalmak és tündérekben jelent meg. A költeményt 1895-ben írta Leander Starr Jameson politikus tiszteletére, ezzel egyetemben a fiának, Johnnak is szánta atyai jó tanácsként.
A vers a viktoriánus kor költészetében gyakori sztoikus, szenvtelen és fegyelmezett hangvételben íródott, amit később a brit nemzet egyik fő jellemzőjének és erényének tulajdonítottak. Ez is hozzájárult a Ha… népszerűségéhez és az angol irodalomban elért magas státuszához.
Kiplinget a magyar közönség leginkább ifjúsági művei miatt ismerheti, ezek közt is legkiemelkedőbb az 1894-es A dzsungel könyve. Máig ő kapta meg legfiatalabbként a Nobel-díjat, viszont a lovagi címet többször is visszautasította. Rendkívül átfogóan mutatta be a brit birodalom életét és a britek 1995-ben a Ha…-t kedvenc versüknek választották egy, a BBC által végzett felmérésen; emellett viszont máig vitatott az író világirodalomban betöltött szerepe.
Bár a verset fiának címezte, 1937-ben megjelent önéletrajzi írásában (Valami magamról) azt nyilatkozta, hogy Leander Starr Jameson ihlette meg az általa vezetett, dél-afrikai búr kormány elleni sikertelen lázadásával, ami később a második búr háborúhoz vezetett.[1] Jameson 600 fős csapata azt a feladatot kapta, hogy a Transvaal Köztársaságban, Johannesburgban lázadást szítson, amihez az ottani britek csatlakoznának, hogy megdöntsék a kormányt, mert megtagadta tőlük a szavazati jogot. Az utolsó pillanatban Londonban mégis visszavonták a tervet, viszont a már határon állomásozó Jameson mégis továbbment csapatával. Kisebb sikertelen összecsapások után azonban feladta a harcot a búrokkal szemben és nem jutott el Johannesburgig. Jameson sosem fedte fel támogatottságának mértékét, és sok Kipling tanulmányban megemlítik, hogy a vers első két sora "Ha nem veszted fejed, mikor zavar van / s fejvesztve téged gáncsol vak, süket" erre utalnak.
Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,
ha kétkednek benned, s bízol magadban,
ha várni tudsz és várni sose fáradsz,
ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz,
ha álmodol – s nem zsarnokod az álmod,
ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,
ha elbírod, hogy igazad örökre
s életműved, mi ott van összetörve,
ha mind, amit csak nyertél, egy halomban,
s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,
ha paskolod izmod, inad a célhoz
mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,
ha szólsz a néphez s tisztesség a vérted,
ha ellenség, de jóbarát se sérthet,
ha a komor perc hatvan pillanatja
tiéd a Föld és minden, ami rajta,
Ha fejedet megőrzöd zavarban,
Bár csak szidás ér jóságodért.
Ha kétkedők közt bízni tudsz magadban,
De megérted a mások kételyét.
Ha várni tudsz, s a várás el nem fáraszt.
Rágalmaznak, s nem ejtesz csalfa szót,
Nem gyűlölködsz, bár a gyűlölség eláraszt,
S mégse játszod a bölcset és a jót.
Ha álmodol, de nem úr az álom rajtad,
Gondolkodol, de végcélod nem ez.
Ha balsors sújt is, megmarad nyugalmad,
S nincs oly siker, mely lábadról levesz.
Ha az igazságot, amit kimondtál,
Más aljas eszközül használja fel;
Ha élted munkája tiszta rom már,
S tört szerszámmal elölről kezded el.
Ha van szíved, hogy mindazt, mit elértél,
Ha kell, egyetlen kockára rakd,
s túltegyed magad, ha vesztesség ér,
s ne legyen róla többé egy szavad;
Ha tudsz még küzdeni, mikor a lelked,
ideged, izmod régesrég halott,
s helytállnak, mikor nincs más benned,
csak a tudat, hogy ki kell tartanod.
Ha tiszta tudsz maradni tömegben,
s király előtt is őszinte, emberi;
Ha nem bánthat meg sem barát, sem ellen,
Ha nem szolgálva, de tudsz segíteni;
Ha az egész órát úgy betöltöd,
hogy benne érték hatvan percnyi van,
minden kincsével bírod ezt a földet,
s ami még több, ember vagy, fiam.
Ha józanul tudod megóvni fődet,
midőn a részegültek vádja mar,
ha tudsz magadban bízni, s mégis: őket
hogy kételkednek, megérted hamar;
ha várni tudsz, türelmed nem veszett el,
s csalárdok közt sem Iéssz hazug magad
s nem csapsz a gyűlöletre gyűlölettel,
de túl szelíd s túl bölcsszavú se vagy;
ha álmodol - s nem Iéssz az álmok rabja,
gondolkodol - s ezt célul nem veszed,
ha nyugton pillantsz Győzelemre, Bajra,
s e két garázdát egyként megveted;
ha elbirod, hogy igaz szódat álnok
torz csapdává csavarja a hamis,
s miért küzdöttél, mind ledőlve Iátod,
de felépíted nyűtt tagokkal is;
ha tudod mindazt, amit megszereztél,
kockára tenni egyetlen napon,
s veszítve új kezdetbe fogni, egy fél
sóhajtás nélkül némán és vakon;
ha tudsz a szívnek, ínnak és idegnek
parancsot adni, bár a kéz, a Iáb
kidőlt, de te kitartasz, mert tebenned
csak elszánás van, ám az szól: "Tovább!";
ha tudsz tömeggel szólni, s él erényed
királlyal is - és nem fog el zavar,
ha ellenség se, hű barát se sérthet,
ha szíved mástól sokat nem akar;
ha bánni tudsz a könyörtelen perccel:
megtöltöd s mindig méltó sodra van,
tiéd a föld, a száraz és a tenger,
és - ami még több - ember léssz, fiam!
Ha mind téged hibáztat s körötted
fejét veszti s te nem veszted tied,
ha bízol magadban s a kétkedőknek
elnézed összes kétkedésüket,
ha várni tudsz és abban el nem fáradsz,
ha rágalomra vissza nem hazudsz,
ha gyűlölnek s nem gyűlölet a válasz,
túl jónak, bölcsnek mégsem tűnsz, ha tudsz.
Ha álmodsz s álmod bálványnak nem tartod,
ha gondolkodsz, öncélúan sosem!
Ha képes vagy Dicsőséget s Kudarcot
egyrangúan kezelni teljesen!
Vagy ferdén halljad vissza igazságod,
mit gaz ficsúr rossz csapdaként, ha vet,
vagy életműved összetörve lássad:
Nyűtt szerszámmal újjáépítheted!
Minden nyerésed, hogyha egybegyűjtöd,
egyetlen számra mindazt feldobod,
majd elveszítve újrakezded böjtöd
s a veszteségedet elhallgatod.
Ha parancsolsz szívednek, idegednek,
mikor erejükből misem marad
s kitartanak, ha már több nincs tebenned,
csak meztelen, acélos akarat.
Ha tömeghez szólsz s megőrzöd erényed:
Királyok közt is egyszerű maradsz,
ha sem barát, sem ellenség nem sérthet:
Mindenki számít, egy sem túl sokat.
Ha biztosítod, hogy minden percedbe
hatvan másodperc értéktáv rohan,
tiéd a föld, minden benne s felette!
S mi sokkal több: Ember leszel, fiam!
Ha emelt fővel helytállsz, míg fejvesztve
Mindenki téged okol mindenért,
Ha bízol magadban, miközben – persze… –
Kétségbe von nyilván, ki félreért;
Ha vársz és nem fáraszt el már kivárás,
Vagy hazudtoltan hazugság se vonz,
Vagy nem bír gyűlöletre sárdobálás,
És túl jó sem vagy, túl bölcsen se szólsz:
Ha álmodsz – és az álom nem vezéred;
Ha gondolkodsz – és gond nem lesz való;
Ha Diadal és Sorscsapás vár téged,
És éppúgy hat rád mind a két csaló;
Ha igazat mondtál, míg hallod, eltér,
És csibész azzal ostobát hitet,
Vagy látod, összetörvén, miért éltél,
És lehajolsz érte, s felépíted:
Ha felhalmozod minden nyereményed,
És vakszerencsére bízod csupán,
És vesztesz, s újrakezded, míg megéred,
S rá többé szót se vesztegetsz netán;
Ha szíved, s minden izmod, ízig-vérig
Erőt vesz rajtad, bár mid sem marad,
És csak helytállsz, míg erőn felül védik
Szívhez szóló Parancsuk: „Tartsd magad!”
Ha szép beszéded tömegeken át hat,
Míg királyokra száll – s közkincs marad,
Ha már ellenfél és barát sem árthat,
Ha számítasz, de nem érsz túl sokat;
Ha kitölti a könyörtelen perced
Hatvanmásodperc-érdemi iram,
Tiéd a Föld és mind, amit csak rejtett,
Sőt – még, mi több – Ember leszel, fiam![2]
T. S. Eliot szerepelteti a verset az 1941-ben "A Choice of Kipling's Verse" címmel megjelent kötetében.[3]
Az indiai Pune-i Nemzeti Védelmi Akadémia és a Ezhimala-i Haditengerészeti Akadémia falán is egy-egy bekeretezett példánya áll, katonákat inspiráló szövege miatt, és az író imperializmust támogató nézetei ellenére.[4]
Két sorát, a „ha a Sikert, Kudarcot bátran állod / s ugy nézed őket, mint két rongy csalót” a wimbledoni játékok főépületének a játékosok által használt és az U.S. Open Forest Hill-i (NY, USA) stadionjának bejárata fölé is felírták.[5]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
