Hátul képzett, legalsó nyelvállású, ajakkerekítéses magánhangzó

A hátul képzett, legalsó nyelvállású, ajakkerekítéses magánhangzó egyes beszélt nyelvekben használt magánhangzó.

Sablon:Magánhangzó

• m
• v
• sz

IPA-magánhangzótáblakép • hang

	Elöl képzett	Elöl-​köz. k.	Középen képzett	Hátul-​köz. k.	Hátul képzett
Felső nyelvállású	i • y ɨ • ʉ ɯ • u ɪ • ʏ ɪ̈ • ʊ̈  • ʊ e • ø ɘ • ɵ ɤ • o ə ɛ  • œ ɜ • ɞ ʌ • ɔ æ • ɐ a • ɶ ɑ • ɒ
Középső-felső ny.
Középső ny.
Alsó-középső ny.
Alsó nyelvállású
Alsó-legalsó ny.
Legalsó ny.
A párban álló magánhangzók közül a bal oldali ajakréses, a jobb oldali ajakkerekítéses. A sárga háttérrel jelölt hangok hosszú vagy rövid formái a magyar köznyelv fonémái.

IPA
IPA-kód	313
IPA-jel	ɒ
IPA-kép
X-SAMPA	Q
Kirshenbaum	A.
Hangminta	hallgat

A nemzetközi fonetikai ábécé (IPA) ezt a hangot az ɒ jellel jelöli, X-SAMPA-jele pedig Q. Szende Tamás szerint ez a hang az a betűnek megfelelő fonéma a magyarban,^[1] míg Gósy Mária szerint ez a hang az /ɔ/.^[2]

Jellemzői

• Képzéshely szerint hátul képzett, ami annyit tesz, hogy a nyelv a lehető leghátrább húzódik vissza a szájban, ahol még elkerülhető a mássalhangzót létrehozó akadály.
• Nyelvállás szerint legalsó nyelvállású.
• Kerekítettség szerint kerekített (labiális), vagyis az ajkak kört alkotnak, nem húzódnak szét.

Források

1. Szende, 1994:92
2. Gósy, 2004, pp. 62, 67–70

Irodalom

• Gósy Mária: Fonetika, a beszéd tudománya. Osiris Kiadó, Budapest, 2004. ISBN 963-389-666-5
• Siptár Péter & Törkenczy Miklós (2000, 2007): The phonology of Hungarian. Sor.: Oxford Linguistics, Kiadó: Oxford University Press. ISBN 978-0-19-823841-6 (Hbk.) 978-019-922890 (Pbk.)
• Szende Tamás: "Illustrations of the IPA: Hungarian", Journal of the International Phonetic Alphabet (1994), 24 (2): 91–94, doi:10.1017/S0025100300005090