úszásnem From Wikipedia, the free encyclopedia
A hátúszás egy úszási stílus, a vegyesúszás egyik száma (angolul: backstroke vagy back crawl); a négy hivatalos úszásnem egyike; az egyetlen, amelyben az úszó arccal nem a medence feneke felé „néz”, hanem felfelé, a mennyezet vagy a szabad ég felé.[1]
A stílus első, nem hivatalos megjelenése 1896-ban, az első újkori olimpián, Athénban esett, amikor Alfred Guttmann az 1200 méteres szabad stílusú számban, háton olimpiai aranyérmet nyert. 1900-ban, a párizsi olimpián már felvették a 200 méteres hátúszást mint versenyszámot. Az évek folyamán Guttmann eredeti stílusát, amely a hanyatt fordulva történő mellúszásra hasonlított, különböző sportolók módosították és tökéletesítették.
Ez az egyetlen stílus, amelyben az arc a menetiránynak háttal helyezkedik el, így az úszó közvetlenül nem látja, merre halad. Helyes végrehajtása esetén a törzs mindkét oldalra, felváltva elcsavarodik, ezért nem helyes azt mondani, hogy hanyattfekvő pozícióban történik.
A hátúszásnál az úszási képességen túl fontos a tájékozódás és az úszó mindenkori testhelyzetének pontos megítélése.
Egy ciklus négy szakaszból áll:
A kartempók nem tökéletesen alternálók, inkább átvezetik a lökés végső fázisát a vízfogásba. Nyilvánvaló, hogy a jelenség egyre kevésbé tekinthető az úszási sebesség növelésének.
A lábtempó kétféle, akárcsak a gyorsúszásban, süllyedő és emelkedő. A különbség abban figyelhető meg, hogy a hajtás azzal pont ellenkező módon zajlik le, vagyis az emelkedő, felfelé néző láb az előkészítő fázist, míg a süllyedő sarok adja a hajtóerőt.
A lábtempókat nem szabad tökéletesen hanyatt fekvő pozícióban végezni, de a törzsnek és a lábaknak egy síkban kell lenniük.
_1962,_MiNr_0908.jpg)
Versenyszinten akár 8–10 lábtempó is esik egy kartempóciklusra a rövid távokon, ami kettőre is csökkenhet 200 méteren. A levegővétel és kifújás amatőr szinten nem pontos ritmus szerint megy végbe, de versenyszinten a belégzés a jobb-, a kilégzés a bal kartempóra esik, vagy fordítva, az úszó döntése alapján, nem zárva ki, hogy néhány megerőltető helyzetben (forduló előtt, vagy közvetlen utána) gyakran megduplázzák a ritmust, kartempónként a teljes légzési ciklust véghezvíve.
Rajtkor az úszók vállig a vízbe merülve, a rajtkővel szemben, annak kapaszkodóját fogva helyezkednek el.
Az úszó mindig hanyatt fekvő pozícióban kell legyen, kivéve a fordulót, amikor egy gyorsúszási kartempó erejéig hasra fordulhat, de ezt nem teheti meg a beütés előtti mozdulatként a futam végén, sem karral, sem lábbal.
Rajt és forduló után legfeljebb 15 méterig megengedett, hogy a fej víz alatt maradjon, miközben hanyattfekvő helyzetben delfinlábtempó is végrehajtható.
Ami a hátúszás oktatását illeti, kívánatos a helyes lábtempó tanításával kezdeni, ügyelve a lábak teljesen kinyújtott helyzetére mind emelkedő, mind süllyedő fázisban, az ismétlődő szakaszok helyes begyakoroltatásával, a medence szélétől elcsúszva. A helyes lábtempóhoz nagyon hasznos eszköz az úszódeszka, akár mindkét kézben tartva, akár csak a növendék egyik hóna alá fogatva a másik kar tempóját gyakoroltatva.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
