Gőz
From Wikipedia, the free encyclopedia
1. A gőz olyan légnemű közeg, amely még nem viselkedik ideális gázként, mert hőmérséklete a forráspontja felett, de a kritikus hőmérséklet alatt van. Emelkedő hőmérsékletnél ez a közeg egyre inkább az ideális gáz tulajdonságait veszi fel, és innentől kezdve már gáznak nevezik. A különbség másképpen is definiálható: a gázállapot számítására elegendő az ideális gázok törvényeit alkalmazni; gőzöknél viszont a Van der Waals állapotegyenlettel kell számolnunk.
2. Ha a légnemű közeg hőmérséklete a kritikus hőmérséklete alatt van, azt gőznek nevezhetjük. Kritikus hőmérséklet fölött a gőz elnevezés helytelen (az anyag ekkor gáz, szuperkritikus vagy plazma állapotú lehet).
3. A köznapi szóhasználatban a gőz olyan légnemű anyag, amely általánosan ismert körülmények között (légköri nyomáson, szobahőmérsékleten) a tapasztalat szerint folyadékként, esetleg szilárd anyagként viselkedik. A folyékony anyagok valamely mértékben mindig gőzölögnek (párolognak), és egy hőmérséklet felett (forráspont) teljesen gőzzé alakulnak.
Telített gőznek nevezzük azt a gőzt, mely nem tartalmaz folyadékrészecskéket, ellentétben a köddel, amelynek átlátszatlanságát apró cseppek okozzák (pára). A hűtéstechnikában a telített gőz neve: száraz telített gőz; ha egyidejűleg jelen van a cseppfolyós és a gőzállapot, azt nedves gőznek nevezik (akkor is, ha víz nincs jelen).