From Wikipedia, the free encyclopedia
I. Guy de Dampierre (angol változat Guy of Dampierre, hollandul Gwijde van Dampierre, franciául Gui de Dampierre) (kb. 1226 – 1305. március 7., Compiègne) középkori flamand nemes, 1253-tól anyjával együtt, majd 1279 és 1305 között egyedül Flandria grófja, 1264 és 1305 között Namur márkija.
Dampierre Guidó flamand gróf | |
(holland: Gwijde van Dampierre, francia: Gui de Dampierre, angol: Guy of Dampierre | |
Flandria grófja, Namur őrgrófja | |
Uralkodási ideje | |
1253 – 1279 (társgróf), 1279 – 1305 (Flamand gróf), 1264 – 1298 (Namuri gróf), | |
Koronázása | 1279 |
Elődje | II. Margit flamand grófnő és II. Vilmos flamand gróf |
Utódja | III. Róbert flamand gróf I. János namuri gróf |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Dampierre-ház |
Született | kb. 1226 Champagne |
Elhunyt | 1305. március 7. Compiègne |
Nyughelye | Flines Abbey |
Édesapja | II. Vilmos, Dampierre ura |
Édesanyja | II. Margit flamand grófnő |
Testvére(i) |
|
Házastársa | 1. Matilda de Bethune, 2. Luxembourgi Izabellá |
Gyermekei | ld. szövegben |
A Wikimédia Commons tartalmaz Dampierre Guidó flamand gróf témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Guy szülei II. Vilmos, Dampierre ura és II. Margit flamand grófnő házasságából született második fiú volt.[1] Margitnak ez volt a második házassága. 1244-ben anyja örökölte Hainaut és Flandria grófságokat nővére, Johanna halála után és Margit első házasságából származó gyermekei bejelentették igényüket mindkét grófságra, apjuk örökségeként. 1246-ban IX. Lajos francia király, a két fél között közvetítve, a Dampierre-leszármazottaknak adta a Flamand Grófságot, és az Avesnes-leszármazottaknak az Hainaut-i grófságot.[2] Ez a döntés látszólag megoldotta a vitát, Margit Flandriában együtt uralkodott Vilmossal, akit 1247-ben társgróffá nevezett ki. Vilmos 1251-es halála után Margit Guy-t nevezte ki társgrófnak és mivel azt sejtette, hogy Vilmos halálához köze volt az Avesnes családnak, újraindultak a csatározások.
1253-ban Jean d'Avesnes, aki kisemmizve érezte magát flandriai örökségéből, meggyőzte II. Vilmos holland grófot és német ellenkirályt, hogy szállja meg Hainaut-t és Flandriának a német-római császársághoz tartozó részét azon a címet, hogy Guy nem hódolt előtte, amikor társgróffá nevezték ki. Vilmos és János megtámadták Holland Grófságot és július 4-én a westcapellei csata során legyőzték a flamand sereget és fogságba ejtették a Guy-t. Margit ekkor Károly anjou herceghez fordult segítségért, aki Hainaut grófság egy részéért cserébe támogatást nyújtott. A két fél 1254. július 26-án kötött fegyverszünetet és megegyeztek, hogy IX. Lajoshoz fordulnak közvetítésért.[3] Guy 1256-ban szabadult ki fogságából, amikor Lajos megerősítette 1246-os döntését és az Avesnes családnak ítélte Hainaut-t és a Dampierre családnak Flandriát. A két család közötti ellenségeskedés János 1257-es halálával megszűnt.[2]
1263. március 20-án megvásárolta a namuri őrgrófi címet II. Balduin latin császártól.[4] 1278. december 29-én anyja lemondott a flamand grófi címről és ezután egyedül uralkodott.
1270-ben Margit elkobozta a Flandriában működő angol kereskedők vagyonát és ezzel egy súlyos következményekkel járó kereskedelmi háborúba taszította a grófságot. Mivel a flamand textilipar szinte teljesen az angol és skót gyapjú behozatalától függött, a flamand kereskedők és textilművesek a grófok ellen fordultak. Guy-nak később is sok gondja volt alattvalóival azután is, hogy 1278-ban anyja lemondott a trónról. 1280-81-ben Bruges és Ypres városokban tört ki felkelés.[2]
Flandria és a Francia Királyság közötti konfliktus 1285-ben IV. Szép Fülöp trónra lépése után tört ki. 1288-ban a súlyos adóterhek miatt a flamand polgárság IV. Fülöp francia királyhoz fordult segítségért, amit a király (Guy keresztfia) Flandria feletti ellenőrzésének megszilárdítására akart felhasználni és a flamand városokba francia királyi képviselőket küldött. 1290-ben Fülöp Flandriát III. János hainaut-i grófnak adta, bár ekkor még nem tudta akaratát rákényszeríteni Guy-re.
A király és a gróf közötti ellentét 1294-ben oda vezetett, hogy Guy szövetséget kötött Angliával és feleségül adta Fillippa lányát Eduárd walesi herceghez. Erre válaszul Fülöp Párizsba rendelte és foglyul ejtette Guy-t két fiával, valamint megparancsolta neki, hogy érvénytelenítse a házasságot és tartsa be az Anglia ellen meghirdetett francia kereskedelmi embargót.[2] Ráadásul Filippát Párizsba vitette, ahol egészen 1306-ban bekövetkezett haláláig a király fogja maradt. Bár Guy-t a király később szabadon engedte, de a francia királyi követek viselkedésére vonatkozó panaszait semmibe vette és megtiltotta neki, hogy a királyság legmagasabb nemesi tanácsához forduljon. 1296-ban Guy elfogadta az hainaut-i grófsághoz tartozó Valenciennes város hódolatát és Flandriához csatolta azt. II. János ekkor Holland Grófság felől megtámadta Flandriát, Fülöp pedig maga elé idézte Guy-t, váltságdíj fizetésére és az elfoglalt területek feladására kötelezte.
1297. január 7-én Guy nyíltan szövetséget kötött I. Eduárd angol királlyal és két nappal később hivatalosan is semmissé nyilvánította Fülöpnek tett hűbéresi esküjét. Válaszul Fülöp a flandriai grófságot hivatalosan a királyság részéve nyilvánította és 1297 júniusában sereget küldött II. Robert d'Artois vezetésével Flandria elfoglalására. Robert augusztus 20-án a furnes-i csatában legyőzte a sebtében toborzott grófi sereget és elfogta Guy-t két fiával együtt.[5] Edward angol király nyolc nappal később kis létszámú serege élén partra szállt és Gent városába, a gróf székhelyére vonult. Időközben a franciák elfoglalták Lille és Brugge városát, míg Eduárd tétlenül nézte az eseményeket. Guy 1297 októberében fegyverszünetet kötött, míg Eduárd 1208 márciusában visszatért Angliába.
1300. január 6-án véget ért a fegyverszünet és Fülöp, kihasználva az alkalmat, bátyja, Charles de Valois vezetésével sereget küldött Flandria meghódítására. Az idős Guy (akkorra már több, mint 70 éves) nem vállalta az összecsapást és lemondott a flamand trónról fia, Róbert javára. Ennek ellenére a franciák folytatták az előrenyomulást és 1300 májusában az utolsó flamand kézen lévő erőd, Ypres vára is elesett. Guy két fiával és számos flamand nemessel együtt a franciák fogságába kerül és Párizsba hurcolták őket.
A flamand városok polgársága azonban a franciák uralmát Jacques de Châtillon helytartó uralma alatt még jobban ellenezte, különösen Fülöp 1301. májusi provokatív látogatása után. Brugge városában lázadás tört ki és a francia helyőrség lemészárlása után II. Robert d'Artois serege élén visszatért Flandriába. A flamand városok milíciája és a gróf maradék támogatói 1302. július 11-én Kortrijk közelében, az Aranysarkantyús csata nevű összecsapásban legyőzték a francia lovagokat.
Ezt követően Guy-t a franciák szabadon engedték, hogy a lázadókkal tárgyaljon, akik azonban semmiképpen nem akartak visszatérni a francia (vagy akár a flamand grófi) uralom alá. Fülöp második támadása 1304-ben sikerrel járt, miután a Zierikzee-i tengeri csatában legyőzte a flamand hajóhadat, illetve döntetlennel végződő csatát vívott a szárazföldön Mons-en-Pévèle közelében.[2] Guy-t ekkor ismét börtönbe vetették és ott is halt meg 1305-ben.[6] Utóda a flamand grófi trónon fia, Róbert (korabeli becenevén Flandria oroszlánja - Leeuw van Vlaanders) volt.
1246 júniusában házasságot kötött Matilda de Bethune-nel (? - 1264. november 8.), VII. Róbert, Bethune ura lányával,[7] a házasságból a következő gyerekei születtek:
1265 márciusában feleségül vette Luxembourgi Izabellát (? - 1298. szeptember 25.), V. Henrik luxemburgi herceg és Marguerite de Bar lányát. Guy második házasságából[15] további nyolc gyereke született:
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.