Grafológia
a kézírás tudománya / From Wikipedia, the free encyclopedia
A grafológia a kézírás elemzése személyiségjegyek meghatározásának céljából. Tudományos bizonyítékok nem támasztják alá,[1][2] emiatt a grafológiát áltudománynak[3][4][5][6] vagy tudományosan megkérdőjelezhető eljárásnak tartják.[7] Ennek ellenére néhány országban alkalmazzák, így Franciaországban is[2][8] és régebben legitimnek tekintették az alkalmazását egyes jogi esetekben.[9] A kifejezést olykor tévesen alkalmazzák a törvényszéki írásszakértésre és dokumentumvizsgálatra, ahol a cél egy dokumentum keletkezési körülményeinek megállapítása. Azonban az törvényszéki írásszakértés tudományos tézisei szerint teljesen lehetetlen a személyiségjegyek feltárása íráskép alapján.[10]
A grafológia görög eredetű szó, melyet a grafo (=írás), valamint a logosz (=tudomány) szavak összetételéből hozott létre a grafológia atyjának is nevezett (wd)Jean-Hippolyte Michon. Jelentése: írással foglalkozó tudomány. Az írásszakértés egyik ága, megkülönböztetendő az írásazonosítástól, amely a kézeredet-azonosság megállapítására irányul, és az írásanalitikától, amely az íráskörülmények összességét hangsúlyosan figyelembe véve és a kapcsolódó területek tudományos vetületeit (írásföldrajz, írásszemészet, kulturális és történelmi háttér, genetika, stb.) felölelve vizsgálja a kézírást.
A grafológia vizsgálatának tárgya a grafikum: rajz, a firka, de leginkább a kézírás.[11][12] Mivel az írásfolyamatot, illetve a grafikum létrehozását az agy vezérli, nemcsak a kézzel, de a szájjal vagy lábbal készült írás vagy rajz is tükrözi készítőjének állapotát, személyiségét. A grafológia a kézírás egyéni jellegzetességeit vizsgálja, a tanult sztenderdtől való eltérések alapján von le következtetéseket a személyiségre nézve. A grafológiát alkalmazók szerint az az íráskép egésze, továbbá az íráselemek mérete, egymáshoz és az írástömb egészéhez viszonyított aránya, elhelyezkedése, az őket létrehozó mozdulat iránya, sebessége, nyomatéka stb. információval szolgál az író személy gondolkodás- és munkamódjáról, energiakészletéről, érzelemvilágáról, valamint önmagához való viszonyáról.
A grafológia állításait sosem sikerült bizonyítani, sőt a gyakorlati tesztek alapján eredményei félrevezetőek és semmilyen reális képet nem nyújtanak az egyén személyiségéről, vagy képességiről. A tényleges személyiséganalízis eredményeihez képes csak esetlegesen nyújt releváns információt az egyénről, akkor is legfeljebb a nemre és korra lehet következtetni biztonsággal, bár ennek hasznosságát meg a grafológusok tagadják. A tudományos igényességgel végzett eredmények alapján a grafológia alkalmatlan a személyiség leírására. Ennek fényében számos kutató szerint a munkaerő kiválasztására, a tudatos vagy tudatalatti jellemzők értékelésére és ezek miatt terápiás és tanácsadási célra való felhasználása minden alapot nélkülöző áltudomány.[13][14][15][16][17][18]