A léghajó gondolája a személyzet, az irányító berendezés és az utasok elhelyezésére szolgál. Formája az egyszerű kosárra vagy teljesen zárt kapszulára emlékeztet.[1] A léghajó gondolájának meg kell védenie a legénységet és az utasokat az időjárási körülményektől, és az emberre veszélyes magaslégköri tényezők – a légritka környezet és az alacsony (–70°C) hőmérséklet – ellen is. A gondola héjának – szükség esetén – légmentesen zártnak kell lennie, és el kell viselnie a túlnyomás okozta igénybevételt is, a szerkezetben használt könnyű anyagok (például alumínium) ellenére, ezért jellemző formája a henger, gömb, vagy ehhez hasonló. Jellemző, hogy az utazás sokáig tart, ezért az utasok és a személyzet levegőszükségletét biztosító regeneráló levegőztető rendszer üzemel, amit a tengeralattjárókban és az űrhajókban is használnak. Az oxigén pótlása palackokból, sűrített oxigénnel is biztosítható, de az első világháború utáni repülésnél már cseppfolyósított oxigént használtak helyette.