![cover image](https://wikiwandv2-19431.kxcdn.com/_next/image?url=https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/4/48/Girandoni_Air_Rifle.jpg/640px-Girandoni_Air_Rifle.jpg&w=640&q=50)
Girandoni-szélpuska
From Wikipedia, the free encyclopedia
A Girandoni-szélpuska osztrák fejlesztésű légpuska, melyet a tiroli feltaláló, Bartholomäus Girandoni[1] tervezett meg körülbelül 1779-ben. A vállfegyvert németül Windbüchse (szó szerint „szélpuska”) néven is említették, illetve Repetierwindbusche M 1780-nek. A fegyver egyik legendás alkalmazása a Lewis–Clark-expedícióban történt Észak-Amerikában az 1800-as évek elején, amikor indiánok segítségével felfedezték és feltérképezték Észak-Amerika nyugati részét. Lewis az út során többször demonstrálta saját vállfegyvere képességeit, hogy elrettentse az indián törzseket a kis csapaton való rajtaütésektől.[2] A bennszülöttek ámulattal nézték, ahogy Lewis személyi ismétlőfegyverével füst nélkül, szinte hangtalanul találja el a célokat egymás után.[3] Az osztrák császári hadsereg megközelítően 1500 darab ilyen szélpuskát rendszeresített. Egy 1801. január 20-án kelt osztrák kormányzati jelentésből kiderült, hogy addig 399 darab Girandoni-puska veszett el a harcok során.[4]
Girandoni-szélpuska | |
![]() | |
Típus | ismétlőfegyver |
Ország | Osztrák Császárság |
Tervező | Bartholomäus Girandoni |
Műszaki adatok | |
Űrméret | 11,76 mm (.463") |
Tárkapacitás | 20-22 darab ólomgolyó |
Tömeg | 4,5 kg (10 lbs) kg |
Fegyver hossza | 1,2 m mm |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Girandoni-szélpuska témájú médiaállományokat. |
A Girandoni-puska elsősége abban rejlik, hogy ez az első hadrendbe állított ismétlőpuska a hadtörténelemben és az elsők egyike, melyekben cső-tölténytárakat alkalmaztak. Noha csak 35 éven át volt szolgálatban, mégis kialakításában és műszaki megoldásaiban túlmutat még az 50 évvel később megalkotott billenőkaros amerikai Henry-puskán is.