Faipar
iparág / From Wikipedia, the free encyclopedia
A faipar a fa feldolgozásával foglalkozó ipar. A fa olyan természetes anyag, mely könnyen beszerezhető, jól alakítható, rugalmas, állati- és növényi nedvekkel és levekkel kiválóan színezhető és bizonyos feltételek mellett még időt álló is. (Velence közel egy évezrede áll vörösfenyő cölöpökön.)
|
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
A fa őseinknél az élet legrangosabb szimbóluma, a családjaink eredetének és elágazódásainak bemutatására használták és használjuk ma is, rajzolt sziluettjét. A legrégebbi építményeinknél, a jurtáink tartófal rácsait készítették hajlított fából, ma is megcsodálandó mérnöki szerkezeti megoldással és pontossággal. E rácsszerkezeteket gyapjúnemezzel fedték a huzat, az eső és a lehűlés megakadályozására. Ezekben a praktikus otthonokban szintén, fából készített lovaglónyereg szolgált kényelmes ülőhelyként, az alvásnál pedig a fejtámasz szerepét töltötték be. Régen hazánkat hatalmas erdőségek és árterek mocsaras rétjei borították, ahol, sás, nád, fűzvessző és természetesen a fa szinte korlátlan mennyiségben kínálták magukat építésre és használati tárgyak készítésére.
Később megjelennek a kezdetleges ácsolt és rönkfából készült bútorok, kerítések, kapuk és gazdasági épületek (ólak, csűrök, górék). A letelepedés erdőirtással, mocsarak lecsapolásával és a földművelés kialakulásával járt. A munkaeszközök, szerszámok nagy része is fából készült. Felhasználják, part- és védművek, hidak építésére is, de a bányaművelés is elképzelhetetlen lett volna fa nélkül.
A 16. században a kínaiak találmánya [forrás?] alapján hazánkban is megkezdődik a papírgyártás, amelynek később szintén a fa lesz legfontosabb alapanyaga. Napjainkra az erdőterületek oly mértékben lecsökkentek, hogy a fa becses és igen drága árucikké vált, a belőle készülő használati tárgyak egyre keresettebbek.