F–16 Fighting Falcon
vadászrepülőgép / From Wikipedia, the free encyclopedia
Az F–16 Fighting Falcon (Harci Sólyom) negyedik generációs, egy hajtóműves vadászbombázó repülőgép, amelyet az Amerikai Egyesült Államokban a General Dynamics fejlesztett ki, jelenleg a cégegyesülések után a Lockheed Martin gyártja. Eredetileg könnyű nappali vadászgépnek tervezték, azonban a mikroelektronika fejlődése folyamatosan tette lehetővé egyre fejlettebb fegyverek és berendezések integrációját, így napjainkban szinte minden fegyverfajtát bevethet, napszaktól és időjárástól függetlenül. Kategóriájának legsikeresebb repülőgépe, a legyártott gépek darabszáma a jelenlegi megrendelésekkel együtt eléri a 4300 darabot, a 24 üzemeltető országból 14 adott le összesen 52 alkalommal[2] utánrendelést, Egyiptom például összesen hétszer, Izrael ötször rendelt a típusból. Gyártási költségeinek csökkentése érdekében a repülőgép számos alkatrésze csereszabatos más típusokéval, hajtóműve megegyezik az F–15 Eagle típuson alkalmazottal. Bár a fő megrendelő USAF már nem rendel a repülőgépből, az gyártásban marad valószínűleg a 2010-es évek második feléig is. Utódja az F–35 Lightning II lesz. A repülőgéppel 71 igazolt légi győzelmet értek el az üzemeltetők.
F–16 Fighting Falcon | |
Amerikai F–16CJ Irak felett | |
Funkció | Harcászati vadászbombázó repülőgép |
Gyártó | General Dynamics, később a Lockheed Martin |
Tervező | Harry J. Hillaker[1] |
Gyártási darabszám | 4573 |
Ár | 18,8 millió USD (1998) |
Személyzet | F–16A/C/E: 1 fő F–16B/D/F: 2 fő |
Első felszállás | 1974. február 2. |
Szolgálatba állítás | 1978. augusztus 17. |
Légi győzelem | 71:(1) |
Méretek | |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
Hossz | 14,8 m |
Fesztáv | 9,8 m |
Magasság | 4,8 m |
Szárnyfelület | 27,87 m² |
Szárnykarcsúság | 3,2 |
Tömegadatok | |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
Szerkezeti tömeg | 8272 kg |
Max. felszállótömeg | 16 875 kg |
Hajtómű | |
Hajtómű | Pratt & Whitney F100–PW–220 vagy General Electric F110–GE–100 nagy kétáramúsági fokú, utánégetős gázturbinás sugárhajtómű |
Tolóerő | F100: 64,9 kN / 105,7 kN F110: 76,3 kN / 128,9 kN |
Repülési jellemzők | |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
Max. sebesség | 2,05 Mach nagy magasságon |
Hatósugár | 550 km (6 db 454 kg-os bombával, magas-alacsony-magas repülési profillal) |
Hatótávolság | 3200 km |
Legnagyobb repülési magasság | 15 240 m |
Emelkedőképesség | 255 m/s |
Szárny felületi terhelése | 430,7 kg/m² |
Tolóerő-tömeg arány | F100: 0,898 F110: 1,095 |
Üzemanyag–tömeg arány | 0,26 |
Maximális túlterhelés | +9g |
Avionika | |
Rádiólokátor | F–16A/B: AN/APG–66 F–16C/D: AN/APG–68 F–16E/F: AN/APG–80 |
Katapultülés | ACES II |
Fegyverzet | |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
Beépített fegyverzet | 1 db 20 mm M61 Vulcan gépágyú |
Fegyverfelfüggesztő pontok | 9+2 |
Háromnézeti rajz | |
Az F–16 háromnézeti rajza | |
A Wikimédia Commons tartalmaz F–16 Fighting Falcon témájú médiaállományokat. |
Az F–16 kiváló légiharc-képességekkel rendelkezik, ami a repülőgép aerodinamikai tulajdonságai, kedvező tolóerő-tömeg aránya, alkalmazott fegyverrendszerei, az elektronikus kormányvezérlő rendszer (Fly-by-wire) mellett főképp az olyan, a pilótafülkét érintő újításoknak köszönhető, mint a pilóta kilátását semmilyen irányban nem akadályozó buborék kialakítású kabintető, az oldalra helyezett (botkormányt helyettesítő) joystick, a HOTAS (Hands On Throttle And Stick, kezek a gázkaron és botkormányon) rendszerű pilótakabin, és a nagy túlterhelés alatt a pilóta gerincére nehezedő nyomást könnyebben elviselni és a célt szemmel követni segítő, 30 fokban hátradöntött katapultülés.
Az F–16 hivatalos neve „Fighting Falcon”. Ez volt az első repülőgépnév, melyet az USAF pályázat eredményeként, Joseph A. Kurdell őrmester javaslatát legjobbnak ítélve választott ki, 1976-ban. A pilóták gyakran „Viper”-nek hívják, ez a név a General Dynamics által használt megnevezés volt a fejlesztés korai szakaszában.