Félperifériás államok
From Wikipedia, the free encyclopedia
Félperifériás államoknak (vagy félperifériának) nevezi a világrendszer-elemzés azokat az iparosodó, nagyrészt kapitalista országokat, amelyek a centrumországokhoz és a perifériás államokhoz képest köztes helyzetűek. A félperifériás államokon egyszerre figyelhetőek meg egy centrumország és egy perifériás ország jellemzői, és gyakran földrajzilag is vagy a centrum- és periféria-területek, vagy egymással versengő centrumterületek között helyezkednek el.[1] A félperifériának kulcsszerepe van a centrum és a periféria közötti gazdasági, politikai és társadalmi folyamatok közvetítésében.[1]
Ezeken a területeken kifejlődhetnek innovatív technológiák vagy társadalmi és szerveződési reformok, de létrejöhet fölény is periférikus államok felett.[1] Az ilyenfajta sikerekkel a félperiférikus állam akár centrumországgá is előreléphet.[1] A félperiféria azonban nem csak leíró fogalom, hanem egy globális erőviszony-rendszerben betöltött pozíció, mellyel társadalmi és gazdasági változások is elemezhetővé válnak.[2]
A világrendszer-elméletben a félperiféria a világgazdaság szerkezetének fontos alkotóeleme.[3] Kulcsszerepe a 17.-18. századi Spanyolországéhoz és Portugáliáéhoz hasonlítható, mely államok az európai gyarmatbirodalmak kereskedelmének közvetítőiként szolgáltak.[3]
Napjainkban a félperifériás államok általában iparosodottak,[4] sokféle árunak nagymértékű termeléséért és exportjáért felelősek.[3] Jellemzően átlagon felüli földrajzi területet ölelnek fel (erre példa Argentína, Kína, India, Brazília, Mexikó, Indonézia, vagy Irán),[2] a nagyobb terület ugyanis általában nagyobb méretű piacot, illetve piaci részesedést jelent. A félperifériás államok azonban nem mind nagyok, kisebb méretűek, mint például Izrael, Lengyelország vagy Görögország is léteznek.[4]