Ephébosz
From Wikipedia, the free encyclopedia
Ephébosz (ógörögül: ἔφηβος ‚ifjú‘)[1] volt az ókori Görögországban azon ifjak neve, akik kinőttek a serdülőkorból.
Az ephébosz a tanár-tanuló viszonyban jelentheti a tanulót is. Ezen kívül a gümnaszion vagy lükeion ifjait is jelölte.
Athénban a Kr. e. 4. századtól kezdődően ephébosz volt az a 18 évnél idősebb fiatalember, aki a teljes polgári jogok elérése érdekében kétéves állami képzést kapott (ephébia), mely egyben fegyveres szolgálattal is járt. Ephéboszokkal helyettesítették azt a 300 szkíta íjászt, melyek korábban Athénban a rendőri szolgálatot adták. Az ephébia intézménye egészen a Kr. u. 3. századig fennállt.