Első vatikáni zsinat
From Wikipedia, the free encyclopedia
Az első vatikáni zsinat (1869–1870) a katolikus egyház 20. egyetemes zsinata volt, amit IX. Piusz pápa hívott össze hosszas előkészületek után. A tridenti zsinat óta, vagyis több mint 300 éve nem tartottak egyetemes zsinatot. A zsinatra azért került sor, mert a pápa válaszolni akart a XIX. században egyre szélesebb körben terjedő liberális elgondolásokra, elsősorban azokra, amelyeket a hitre, a társadalom életére nézve veszélyesnek tartott. A zsinaton két konstitúció született, a Dei Filius és a Pastor aeternus kezdetű. A legnagyobb visszhangot utóbbi negyedik fejezetében található pápai tévedhetetlenség dogmájának kimondása keltette. A zsinatot idő előtt be kellett fejezni, mert az olasz csapatok bevonultak a porosz–francia háborúban vereséget szenvedő franciák védnöksége alatt álló Rómába.
Első vatikáni zsinat | |
Dátum | 1869. december 8. – 1870. október 20. (Hivatalosan csak 1960-ban, a Második vatikáni zsinat előtt zárták be.) |
Elismerte | Katolikus egyház |
Előző zsinat | Tridenti zsinat |
Következő zsinat | Második vatikáni zsinat |
Összehívó | IX. Piusz pápa |
Elnöklő | IX. Piusz pápa |
Résztvevők | 1050 meghívottból 793 jelent meg. |
Viták témája | A katolikus hit a kor tévedéseivel szemben; a kinyilatkoztatás; a római püspök primátusa és tévedhetetlensége |
Dokumentumok és nyilatkozatok | Dei Filius, Pastor Aeternus |
Időrendi lista |