E–4 Nightwatch
From Wikipedia, the free encyclopedia
A Boeing E–4B az amerikai légierő légi bevetésirányítási célokra átalakított Boeing 747-eseinek katonai típusjelzése. A hidegháború idején a négy gépből álló E–4B flotta célja egy esetleges atomháború esetén egy repülő bevetésirányítási központ feladatának ellátása volt. Az 1990-es évek közepétől a megváltozott nemzetközi helyzetnek megfelelően a flotta feladata egy természeti katasztrófát követő koordinációs feladat lett az amerikai katasztrófavédelmi ügynökség, a FEMA irányítása alatt. Az E–4-es flottát 2007-ben Donald Rumsfeld akkori hadügyminiszter tervei szerint 2015-re vonták volna ki a hadrendből, ám megfelelő cseregép hiányában egy évvel később ezt a döntést vonták vissza. A gépek 2039-ig érik el a maximális élettartamukat.[1] A típus egyike az úgynevezett „végítélet-repülőgépeknek” (doomsday plane).
E–4 Nightwatch | |
E–4B Nightwatch | |
Funkció | Bevetésirányítás |
Gyártó | Boeing |
Gyártási darabszám | 4 |
Ár | 223,2 millió USD (1998) |
Rendszeresítők | Az Amerikai Egyesült Államok Légiereje |
Személyzet | 60–114 |
Szolgálatba állítás | 1972. (E–4A), 1980. (E–4B) |
Méretek | |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
Hossz | 70,6 m |
Fesztáv | 59,6 m |
Magasság | 19,3 m |
Szárnyfelület | 510,95 m² |
Tömegadatok | |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
Szerkezeti tömeg | 190 000 kg |
Max. felszállótömeg | 370 000 kg |
Hajtómű | |
Hajtómű | 4 db General Electric CF–50E2 kétáramú gázturbinás sugárhajtómű |
Tolóerő | 4x 234 kN |
Repülési jellemzők | |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
Max. sebesség | 969 km/h |
Hatótávolság | 11 000 km |
Legnagyobb repülési magasság | 14 000 m |
Szárny felületi terhelése | 730 kg/m² |
Tolóerő-tömeg arány | 0,26 |
A Wikimédia Commons tartalmaz E–4 Nightwatch témájú médiaállományokat. |