Derfflinger-osztály
From Wikipedia, the free encyclopedia
A Derfflinger és testvérhajói, a Lützow és a Hindenburg voltak koruk legjobban sikerült hadihajói. A Derrflinger és a Lützow építése 1912-ben, míg a Hindenburgé 1913-ban kezdődött. Ezek a hajók a korábbi Seydlitz továbbfejlesztéseként készültek, már az összes lövegtornyukat a hajók középvonalán helyezték el, síkfedélzetű kialakításuk és teljesítményük a második világháború csatahajóit idézi. A II. világháborús Bismarck és Tirpitz csatahajó terveit a Derfflinger-osztályból kiindulva készítették el.
Derfflinger-osztály | |
![]() | |
Hajótípus | Csatacirkáló |
Névadó | SMS Derfflinger |
Üzemeltető | ![]() |
Építő |
|
Általános jellemzők | |
Vízkiszorítás | 26 180 t (üresen) 31 200 t (teljesen) |
Hossz | 210,4 m |
Szélesség | 29 m |
Merülés | 9,56 m |
Hajtómű | kazán |
Sebesség | 26,5 csomó (49,1 km/h) |
Hatótávolság | 10 370 km 14 csomós sebesség mellett 11 290 km 14 csomós sebesség mellett (Hindenburg) |
Fegyverzet |
|
Páncélzat |
|
Legénység | 1112 - 1392 fő |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Derfflinger-osztály témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A német csatacirkálókon előttük csak 28 cm-es ágyúkat használtak, a Derfflinger-osztály fő fegyverzetét azonban már a nagyobb 30,5 cm-es lövegek alkották. Gépeik 72-75 000 LE teljesítményt adtak le, ez több mint 26 csomós sebességre volt elég. Páncélzatban sem fukarkodtak a német mérnökök, a vízvonalnál több mint 300 mm-es KC páncéllemezek oltalmazták őket az ellenséges gránátoktól, miként a hajók többi része is megfelelő védelemben részesült. 210 m-es hosszukkal és 31 220 tonnás vízkiszorításukkal a Császári Haditengerészet legnagyobb és legütőképesebb hajói voltak.