![cover image](https://wikiwandv2-19431.kxcdn.com/_next/image?url=https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/a/a7/Grubenlampe_%2528fcm%2529.jpg/640px-Grubenlampe_%2528fcm%2529.jpg&w=640&q=50)
Davy-lámpa
From Wikipedia, the free encyclopedia
A földalatti bányászatban a termelési mélység növekedésével, elsősorban a szénbányászatban az 1800-as évek elején egyre gyakoribbá vált a sújtólégrobbanás, ami sok bányász életét követelte. Ennek oka legtöbbször a nyílt láng használata volt: az akkoriban elterjedt világítóeszközök lángja szabadon égett a bányalevegőben, s a felgyülemlett metánt belobbanthatta vagy berobbanthatta. A legelterjedtebb világítóeszköz az olajmécses volt, melynek létezett védősapkára szerelt változata is, hogy a bányász mindkét kezét használni tudja. Széles körben alkalmazták a közönséges fáklyákat és gyertyákat is.
![Thumb image](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/a/a7/Grubenlampe_%28fcm%29.jpg/640px-Grubenlampe_%28fcm%29.jpg)
Kezdeti lépésnek tekintik, hogy James Spedding angol bányamérnök kísérletekkel bizonyította, hogy ha a szikra hőmérséklete nem éri el a 650 °C-ot (azaz a sújtólég gyulladási hőmérsékletét), az nem robbantja be a sújtóléget. Erre a felismerésre alapozva szerkesztette meg az acélmalmot (steel mill), mely szikrákat képzett egy gyorsan forgatott acélkorong és a hozzá szorított tűzkő között, s ezzel egy gyengén világító szikracsóva jött létre. A szikracsóvában az elemi szikrák izzási ideje több másodpercig tartott, és ez több alkalommal robbanásokat okozott. A belga, francia és angol bányákban széles körben alkalmazott „szikragép” használatát egy 1810-ben bekövetkezett franciaországi sújtólégrobbanás után azonnal betiltották.