Dúr-Kurigalzu

Dúr-Kurigalzu (mai neve Akarkúf, angolul: Aqar Quf / Aqarquf, arabul: عَقَرْقُوف) ókori kasszita város Dél-Mezopotámiában, Irak területén, Bagdad kormányzóság és Anbár kormányzóság határán, a Tigris és a Dijála folyók összefolyásánál, Bagdadtól mintegy 30 km-re nyugatra. Jelentős régészeti lelőhely. A várost I. Kurigalzu (†i.e. 1375), Babilónia kassú (kasszita) királya alapította. A kasszita dinasztia kihalása után (i.e. 1155 körül) lakói elhagyták. A város jelentőségét jelzi, hogy neve szerepel II. Amenhotep (Amenófisz) egyiptomi fáraó i.e. 1351 körül épült halotti templomának városnév-listáján.^[1]

Dúr-Kurigalzu
Akarkúf / Aqar Quf
A zikkurat 2010-ben
Alapítás	i. e. 14. század
Alapító	I. Kurigalzu
Megszűnés	i. e. 12. század
Oka	elnéptelenedés
Lakói	kassziták
Elhelyezkedése
Mezopotámia ókori települései
Dúr-Kurigalzu Pozíció Irak térképén
é. sz. 33° 21′ 13″, k. h. 44° 12′ 08″33.353611111111, 44.202222222222
A Wikimédia Commons tartalmaz Dúr-Kurigalzu témájú médiaállományokat.

Az egykori város szembetűnő emléke az akarkúfi Zikkurat, amelynek magja – az időjárással dacolva – napjainkig fennmaradt. 52 méteres magasságával és jellegzetes, részben lepusztult formájával ez a romváros messziről látható jelképe. A sivatagban vándorló karavánok és a modern autósok számára egyaránt jelzi az útirányt és Bagdad közelségét. A föld alatt fekvő rommezőt 1942–1945 között tárták fel. A zikkurat körül feltártak több nagy templomot, melyeket Mezopotámia isteneinek szenteltek, továbbá egy 420 000 m² alapterületű királyi palotát.^[2]

A Bagdadból megközelíthető látványos rommező az iraki háború előtt az ország egyik legismertebb és legtöbbet látogatott műemléke volt. A zikkuratot európai utazók már a 17. századtól kezdve látták és leírták. Impozáns megjelenése miatt sok európai és amerikai turista összetéveszti Bábel tornyával, amelynek (jóval kevésbé látványos) maradványai Babilon romvárosában találhatók, Bagdadtól délre, Hilla város mellett.^[3]

A város neve

A dúr (dūr) szó jelentése akkád nyelvben várat, erődöt jelent, ezt követi az alapító és birtokló uralkodó neve. Dúr-Kurigalzu tehát „Kurigalzu (király) erődjét” jelenti. A kassú (kasszita) dinasztiából származó (I.) Kurigalzu király nevének valószínű jelentése „a kassúk pásztora”. ^{[4] [5]} Ez a névadási hagyomány az Óbabiloni Birodalom idejéből származik (pl. Dúr-Ammí-ditána), és még az asszírok idején is előfordult (pl. Dúr-Sarrukín).

Történelme

Dúr-Kurigalzu városát a kassú (kasszita) dinasztiából való I. Kurigalzu(wd) király, Babilon uralkodója alapította az i.e. 14. század elején. Egy kelet-nyugati irányú homokkő dombháton fekszik az Eufrátesz és a Tigris folyók közötti területen. A vele szomszédos Akarkúfi-mélyföldet az ókortól egészen a huszadik századig minden évben rendszeresen elöntötte a folyók áradása, a mélyedés az év egy részében víz alatt maradt. A város az Eufráteszből nyert friss ivóvizet az ókori Patti-Enlil-csatornán keresztül, amelyet az i.sz. 10. században az Abbászida Kalifátus épített ki hajózó csatornává, Ísza-csatorna (Náhr-Ísza) néven. Dur-Kurigalzu városa az alapító Kurigalzu király uralkodása alatt Óbabiloni Birodalom fővárosaként működött. Később is a birodalom egyik jelentős városa maradt.^[2] A kassú dinasztia megdöntése után az i.e. 12. század folyamán még állandóan lakott helység volt, de fokozatosan elnéptelenedett. Mai tudásunk szerint a templomegyüttes még az i.e. 7. században, az Újbabiloni Birodalom idején is működött. A középkori muzulmán elözönlés után, főleg az i.sz. 9–14. századokban Akarkúf környékén arab települések és temetkezési helyek keletkeztek. A környék beépülése napjainkban is folytatódik.^[6]

1616-ban a helyet meglátogatta Bengt Bengtsson Oxenstierna(wd) svéd utazó és diplomata, királyi tanácsos.^[7] Az első újkori térkép, amelyen Akarkúf (Agar Quf) neve megjelent, Edward Ives 1773-es útleírásában szerepel.^[8] 1811-ben Claudius Rich(wd) angol régész, asszirológus készített róla leírást.^[9]

1837-ben Francis Rawdon Chesney(wd) angol tábornok adott róla jelentést, több expedíció feljegyzései alapján (Akerkuf, Agger Koof, Akar-kuf néven).^[10] A 19. század közepén Henry C. Rawlinson angol asszirológus az akarkúfi lelőhelyet Dúr-Kurigalzu ókori várossal azonosította.^[11]

A zikkurat

A zikkurat (1915-ös fotó).

A zikkurat eredeti építőanyagai és rétegei

A dur-kurigalzui (a mai köznyelvben akarkúfi) zikkurat az i.e. 14. század elején épült, I. Kurigalzu király uralkodása alatt. A város nyugati részén emelkedik. Enlilnek, Babilon főistenének dicsőségére szentelték fel, aki a sumérok hite szerint uralta a szelet, a levegőt, a földet és a vihart.^[3][4]

A zikkurat alapterülete 69 x 67 méter. Égetett téglákból épült támfalakból, a rétegek között nádkötegekkel erősített vályog kitöltésből épült. Az égetett téglák között nagy számban találhatók nyomott pecséttel készült téglák, melyeken Kurigalzu neve olvasható, és az, hogy a király e templomot a nagy Enlil istennek szentelte.^[12] A zikkurat magja 52 méter magasan emelkedik környezete fölé (más adatok szerint 57 méterre). Eredetileg 70 méter magas lehetett. A hasonló dél-mezopotámiai zikkuratokat (Ur, Uruk, Babilon) a több ezer év időjárása az első emelet magasságáig erodálta. Az akarkúfi zikkurat ezekhez képest figyelemre méltóan jó állapotban maradt fenn.

A zikkurattal szemben állva, az első emeleti körbefutó terasz szintje három fő lépcsősoron át közelíthető meg.^[13] Az első szintből áll ki a zikkurat magjának megmaradt fő tömbje, mely napon szárított négyszögletes vályog tömbök vízszintesen lerakott rétegeiből áll. Minden hetedik téglaréteg után egy sűrűn kötegelt, tömör nádnyalábokból összerótt paplan-réteg van beágyazva, mely összefogja az épített struktúrát. Egy másik lépcsősort is feltártak, mely a város felé eső terasz-oldal közepétől indul és a templom-komplexum felé vezet, ezt bitumenbe ágyazott tömör égetett téglákból rakták.^[14][15]

A romváros

A részben feltárt templomegyüttes

Ajtó sarokkő Akarkúfból, a Tell-al-Abjád lelőhelyről, rajta Kurigalzu király és palotájának neve („E-GAL-KI-SAR-RA”). Szulejmánijjai Múzeum, Szulejmánijja

Férfi fejszobor Dúr-Kurigalzuból, I. Marduk-apla-iddína király uralkodásának idejéből, Irak Múzeum, Bagdad

A kassú időkben 225 hektárnyi területet égetett téglákból rakott kettős fal vette körül, melyet I. Kurigalzu király építtetett. Utódja, II. Kurigalzu i.e. 1330 körül átépítette.^[16] A falon belül állt a zikkurat, és az eddig feltárt három palota, kilenc templom és öt azonosított lakóház.^[17]

Feltárása

A romváros felmérése során a régészek több jól elkülöníthető domborzati szektort határoztak meg és jelöltek ki. A nemzetközi régészeti irodalomban leggyakrabban az angol névformák használatosak. Az „A-domb” (Mound A) a zikkurattól 100 méterre délre emelkedik. További megnevezett kiemelkedések még a Tell Ahmar, Tell Abu-Sidzsár (Shijar), Tell al-Abjád (al-Abyad) és városi nép lakónegyede.

1942–1945 között a romváros területén nagyszabású brit–iraki közös ásatásokat és feltárást végeztek, melynek egyik vezetője Taha Baqir(wd) (1912–1984) iraki asszirológus volt, a bagdadi Irak Múzeum akkori titkára (későbbi főigazgatója), az Iraki Állami Régészeti Hivatal (Directorate-General of Antiquities) megbízásából, másik vezetője Seton Lloyd(wd) (1902–1996) angol régész, egyetemi tanár, az 1932-ben alapított Iraki Brit Régészeti Iskola (British School of Archaeology in Iraq), a későbbi Brit Irak-Intézet (British Institute for the Study of Iraq) főmunkatársa.^[12][14][18] A munkák kiterjedtek a zikkurátra, három templomra és II. Kurigalzu király palotájára. Száznál több ékírásos táblát találtak a kassú (kasszita) korszakból, ezeket a bagdadi Irak Múzeum állományába vették.^[19] Találtak egy ékírásos kudurrut, a kőbe vésett törvények oszlopát (azonosítója: IM 49991) Nazimaruttas(wd) kassú király uralkodásának ötödik évéből.^[20] Az ásatások során több, életnagyságnál nagyobb szobor töredékeit találták meg, ezeken az eddig ismert legnagyobb kassú-sumer feliratmennyiséget azonosították.^[21][22]

A dúr-kurigalzui palotanegyed maradványainak 3D rekonstrukciója

A templomegyüttes 3D rekonstrukciója

1968–1975 között az Iraki Állami Régészeti Hivatal, a kormány megbízásából folytatta az ásatásokat a zikkurat körül, a Szaddám Huszein alelnök, majd elnök által elhatározott restaurálási projekt keretében. ^{[23] [24] [25] [26]}

Ebben az időszakban az akarkúfi rommező központi dombját ásták meg, a zikkurat és a nagy Enlil-templom körül, valamint az ezektől kb. egy kilométerre délnyugatra fekvő Tell al-Abjád dombot, ahol egy nagy méretű palotát tártak fel. Itt ékírásos, égetett agyagtáblákat találtak, I. Marduk-apla-iddina(wd) király idejéből (uralk. i.e. 1171 – i.e. 1159). Az egyik templom restaurálásakor egy korsónyi ezüst dirhemet találtak a középkori muzulmán ilhánok idejéből.^[27]

1977–1980 között a templom környezetében végeztek ásatásokat Szúfi Anvar-Rásid és Amíre al-Khajját vezetésével. Kövezett utakat és téglafalakat tártak fel, a téglapecsétek szerint Enlil és Ninlil isteneknek szentelve. Kassú időkből származó temetkezési edényeket, feliratos köveket és két elefántcsontból készült női figurát találtak. ^{[28] [29] [30]}

1992-ben, 1993-ban és 2001-ben iraki régészek a város Tell Abu-Sidzsár nevű részét tárták fel. Itt késő kassú kori és korai pártus–szászánida leletek kerültek elő. Gipszburkolatra felrakott falfestmények töredékeit (hasonlókat a Tell al-Abjádban találtakhoz), hengeres pecsétnyomót, és ékírásos agyagtáblákat. Ezek a táblák még feldolgozás, kiolvasás előtt eltűntek az iraki háború utáni káoszban. Annyit lehet tudni, hogy Nazimaruttas király idejéből datálódtak (uralk. i.e. 1307–1282 BC). Tell Abu-Sidzsár a zikkuráttól egy kilométerre nyugatra, Tell al-Abjádtól mintegy 500 méterre fekszik, és területének nagy részét már erodálta a modern mezőgazdaság és urbanizáció.^[31]

Az épületek 20. századi restaurálása során jelentős kárt tettek a leletek fölött fekvő eredeti épületszerkezetekben ugyanúgy, ahogy Babilon rekonstrukciója során is történt.^[32][33]

Az 1990-es évek közepén egy olasz régészcsoport elvégezte a zikkurat fotogrammetriai felmérését.^[34]

A Tell al-Abjád-i falfestmények

A kassú (kasszita) időszak legfontosabb leletei az uralkodói palota romjai között és a zikkurattól kb. egy kilométerre délnyugatra fekvő Tell al-Abjád területén kerültek elő. A palota mind a négy ásatási rétegében falfestmények maradványait találták, melyeken emberek ünnepi felvonulása, gyümölcsök ábrázolása és geometriai díszítőelemek ismerhetők fel.^[35]

Az ünnepi felvonulások (processziók) jelenetei a kései kassú korszakból, I. Marduk-apla-iddina király idejéből valók.^[36] A falfestmények többsége a palota belső helyiségeiben található, ezek valószínűleg nyilvános gyűléstermek vagy reprezentációs terek lehettek. Ezeket az egyik utolsó kassú király, IV. Kastilias(wd) idejére datálják (uralk. i.e. 1232 – i.e. 1225).^[35] A palota épülettömbjének nagy része még feltáratlan.

Állapota a 2000-es években

A zikkurat 2010-ben

A legutóbbi évszázadban az akarkúfi rommezőt komoly mértékben károsítja a környezetszennyezés és az előrehaladó urbanizáció. A zikkurat erózióját és az épületromok állagromlását természeti tényezők, savas esők és emelkedő talajvíz erősíti. A zikkurat (főleg annak délnyugati oldala) leomolhat, ha nem tesznek megelőző állagmegóvási intézkedéseket. Bagdad elővárosai és ipari negyedei egyre közelebb nyomulnak a romokhoz. Az aktív mezőgazdasági termelés alá vont területek is a rommező széléig érnek. Az 1980-as években újabb lakónegyedeket kezdek építeni, közvetlenül az ókori városfalak szomszédságában. Az irak–iráni háború idején az iraki hadsereg erődítési munkákat végzett a közelben, árkok kiásásával rombolták a lelőhelyet.

Az iraki háborút, az amerikai csapatok bevonulását és Szaddám Huszein megdöntését követő káoszban a személyzet elmenekült, a lelőhely súlyos károkat szenvedett, a múzeumot kifosztották. A múzeum és a látogatóközpont épületei megsemmisültek. 2008 folyamán az amerikai katonai hatóság és a helyi önkormányzat közösen kidolgozott egy újjáépítési tervet, de a bagdadi Történelmi és Régészeti Minisztérium támogatása elmaradt, a projekt elakadt.^[37]

Jegyzetek

1. E. Edel – M. Görg (2005). „Die Ortsnamenlisten im nördlichen Säulenhof des Totentempels Amenophis’ III.” (német nyelven). Ägypten und Altes Testament, Wiesbaden (50).
2. T. Clayden, Kurigalzu I and the Restoration of Babylonia, Iraq, vol. 58, pp. 109-121, 1996
3. Timothy Clayden. Kardunias. Babylonia under the Kassites 2., Dur-Kurigalzu: New Perspectives (angol nyelven). Walter de Gruyter GmbH & Co KG (2017)
4. J.A. Brinkman. Materials and Studies for Kassite History Vol I: A Catalogue of Cuneiform Sources Pertaining to Specific Monarchs of the Kassite Dynasty. Oriental Institute of the University of Chicago (1976). ISBN 0-918986-00-1
5. K. Balkan. Die Sprache der Kassiten.. AOS American Oriental Society (1954)
6. Timothy Clayden. Aspects of the early history of the Kassites and the archaeology of the Kassite period in Iraq (c.1600-1150 BC). (PhD disszertáció). Oxford University (1989)
7. Daniel Potts, T. Daniel (2021). „Bengt Bengtsson Oxenstierna (1591–1643): A critical reassessment of his two journeys to the Near East” (északi számi nyelven). Fornvännen. Journal of Swedish Antiquarian Research (116.2), 114-128. o.
8. Edward Ives. A voyage from England to India, in the year MDCCLIV. – And a historical narrative of the operations of the squadron and army in India, under the command of vice-admiral Watson and colonel Clive in the years 1755, 1756, and 1757; including correspondence between the admiral and the nabob Serajah Dowlah (etc.) (angol nyelven) (1773)
9. Claudius James Rich. Narrative of a journey to the site of Babylon in 1811. Duncan and Malcolm (1839)
10. Francis Rawdon Chesney. Narrative of the Euphrates Expedition (…) 1835, 1836, and 1837, (Original publisher: Spottiswood and Co.) (angol nyelven), Nabu Press [1868] (2010). ISBN 978-1-143-08161-3
11. H.C. Rawlinson, E. Norris. A selection from the historical inscriptions of Chaldæa, Assyria, & Babylonia., The cuneiform inscriptions of Western Asia (angol nyelven) (1861)
12. Taha Baqir. Iraq Government Excavations at Aqar Quf, 1942-1943. Iraq Supplement., 1-16. o. (1944)
13. M.A. Mustafa (1946). „Stairways of the ziggurat”. Iraq (8), 92–93. o.
14. Taha Baqir. Iraq Government Excavations at Aqar Quf, 1942-1943. Second Interim Report, 1943-1944. Iraq Supplement, 1-15. o. (1945)
15. Giogio Gullini (1986). „New suggestions on ziggurat of Aqarquf”. Sumer (41), 133–137. o.
16. C.B.F. Walker (1980). „A Duplicate Brick of Kurigalzu II” (angol nyelven). Journal of Cuneiform Studies 32 (4), 247–48. o.
17. Helen Malko.szerk.: Alexa Bartelmus / Katja Sternitzke location= Berlin, Boston: 17. Dūr-Kurigalzu: Insights from Unpublished Iraqi Excavation Reports, Karduniaš. Babylonia under the Kassites (angol nyelven). De Gruyter, 479-491. o. (2017)
18. Taha Baqir. „Iraq Government Excavations at Aqar Quf: Third Interim Report, 1944 - 1945” (angol nyelven). Iraq (8), 73-93. o.
19. Van Buren –E. Douglas title= Excavations in Mesopotamia. „{{{title}}}”. Orientalia (15), 497–503. o.
20. Susanne Paulus (2009). „Blutige Vertragsstrafen in mittelbabylonischen Kaufurkunden” (német nyelven). Zeitschrift für altorientalische und biblische Rechtsgeschichte (15), 15–30. o.
21. S. N. Kramer – Taha Baqir – S.G. Levy (1948). „Fragments of a Diorite Statue of Kurigalzu in the Iraq Museum”. Sumer (4), 1–38. o.
22. Niek Veldhuis (2008). „Kurigalzu’s Statue Inscription” (PDF). Journal of Cuneiform Studies (60), 25-52. o, Kiadó: University of California, Berkeley. [2022. november 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. november 30.)
23. I. Salman (1970). „Foreword”. Sumer (26), a–k. o. (Folytatásai: Sumer 1971/27, Sumer 1974/30, 1975/31 is.)
24. Jeffery Orchard (1962). „Recent Restoration Work in Iraq”. Iraq, 73-77, 1962. o.
25. S.M. Ali (1970). „Archaeological conservation in Aqar Quf. The sixteenth season 1974–5” (arab nyelven). Sumer (36), 150–157. o.
26. A.I. al-Dzsumájli (1971). „Investigations and restoration at the ziggurat of Aqar Quf (10th–13th season)” (arab nyelven). Sumer (27), 63–98. o.
27. I. Salman (1969). „Foreword”. Sumer (25), a–w. o.
28. J.N. Postgate – P. J. Watson (1979). „Excavations in Iraq 1977–1978”. Iraq (41), 141–181. o.
29. M. Roaf – J. N. Postgate (1981). „Excavations in Iraq, 1979–1980”. Iraq (43), 167–198. o.
30. S.M. Ali (1980). „Archaeological conservation in Aqar Quf. The sixteenth season” (arab nyelven). Sumer (26).
31. Ata K. Jasim et al.. Jasim et al.2006 Tell Abu Shijar, near ’Aqar Quf : Summary of excavations (PDF) (angol nyelven), 155-166. o. (2006)
32. Friedrich T. Schipper (2005). „The Protection and Preservation of Iraq’s Archaeological Heritage, Spring 1991-2003” (angol nyelven). American Journal of Archaeology 109 (2), 251–72. o.
33. Andrew Lawler (2001). „New Digs Draw Applause and Concern”. Science 293 (5527), 38–41. o.
34. C. Sena (1998). „Alcune considerazioni sulla la campagna di rilievi fotogrammetrici in Iraq: il rilievo della Ziggurat di Aqar-Quf. In Terra: incipit vita nova. L’architettura di terra cruda dalle origini alpresente. Atti del Seminario, Torino, 16-17 aprile 1997” (olasz nyelven), Torino, 49-54. o, Kiadó: Politecnico di Torino.
35. Yoko Tomabechi (1983. 04). „Wall Paintings from Dur Kurigalzu”. Journal of Near Eastern Studies (42), 123–131. o.
36. Sara Pizzimenti. Colours in Late Bronze Mesopotamia. Some Hints on Wall Paintings from Dur Kurigalzu, Nuzi and Kar-Tukulti-Ninurta. 7. International Congress on the Archaeology of Ancient Near East. Harrassowitz (2012)
37. Travis J. Tritten -: Resurrecting the ruins of Aqar Quf. Stars and Strips Mideast edition (Stripes.com), 2009. január 25. [2009. szeptember 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 5.)

További információk

• Roaf, Michael. A mezopotámiai világ atlasza (magyar nyelven). Budapest: Helikon – Magyar Könyvklub (1998). ISBN 963 208 507 8

• Martin A. Beek, ;.szerk.: H.H. Rowley: The Period of the Kassites, Atlas of Mesopotamia – A survey of the history of Mesopotamia from the Stone Age to the fall of Babylon, (Eredeti címe: Atlas van het Tweestromenland. Elsevier, Amsterdam). Translated from Dutch by D.R. Welsh, 2nd ed. (angol nyelven), London / Edinburgh: Nelson and Sons Ltd., 84-86. o. [1962] (1962)

Fordítás

• Ez a szakasz részben vagy egészben a Dur-Kurigalzu című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Kapcsolódó szócikkek

• Babilónia
• Babilon királyainak listája

• Ókorportál
• Az arab világ portálja