fotóművész, fotóriporter, szerkesztő From Wikipedia, the free encyclopedia
Déri Miklós (Sárvár, 1964 –) fotóművész, fotóriporter, szerkesztő.
| Déri Miklós | |
 | |
| Bazánth Ivola felvétele | |
| Született | 1964[1] (60 éves) Sárvár[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Magyar Iparművészeti Főiskola (–1990) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Déri Miklós témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Édesapja jogász, édesanyja adminisztrátor volt. Déri kétéves volt, amikor Győrbe költöztek, majd szülei válása után, édesanyjával Pestre.[2] 1986–tól a Magyar Iparművészeti Egyetemen Fotó és alkalmazott grafikai szakirány és vizuális kommunikáció-tervező szakon tanult és 1990-ben diplomázott. Végzettségét tekintve: fotó és alkalmazott grafikai szakirányú vizuális kommunikációs tervező.[1]
1991–1993 között az Európai Utas kulturális folyóiratnál fotóriporterként helyezkedett el,[1] de már 1992-től a rendszerváltás utáni időszak egyik meghatározó alternatív kulturális/politikai hetilapjánál, a Magyar Narancsnál dolgozott fotóriporter/képszerkesztő/fotórovat-vezetőként 2005-ig. Meghatározó szerepe volt a kultikusnak számító lap jellegzetes arculatának kialakításában, a lap szellemiségét tükröző független dokumentarista képvilág megteremtésében.[3] Emellett 1999–2002 között a Kreatív marketing szaklapnál, képszerkesztő, fotórovat vezető, vezető fotóriporter, 2001–2003 között a Médiamix kommunikációs folyóiratnál szerkesztő, fotóriporter és 1999–2002 között a Kreatív marketing szaklapnál képszerkesztő, fotórovat vezető.[1] 2002-től nyolc éven át a fotográfia speciális területén tevékenykedett: a magyar Miniszterelnöki Hivatal megbízásából a miniszterelnök fotó-dokumentációs osztályát vezette,[1] majd 2009-2010-ben annak vizuális kommunikációs szaktanácsadója volt.[1] 2003–-tóla Szellemkép Szabadiskola fotóriporteri szaktanára.[4] Tanít a Lumiere Filmiskolában is.[5]
2010 óta a társadalmi kérdésekre különösen érzékeny, elkötelezett fotóművészként, projektszerűen tematikus, az égetően aktuális problémákra reflektáló szubjektív dokumentarista fotóesszé-sorozatokon dolgozik.[3]
2010-től több száz fekete-fehér portrét és csoportképet készített a nyolcvanas-kilencvenes évek alternatív ellenkultúrájának emblematikus figuráiról, jellegzetes arcairól, illetve az ehhez a szubkultúrához kapcsolódó világ meghatározó szereplőiről. A több évig készített képanyagból Arcok címmel jelent meg fotóalbum (2016) a Capa Központ kiadásában, illetve a Deák Erika Galériában tárlaton is látható volt egy válogatás a kötet anyagából.[3]
2017-ben, ipari környezetben, mindennapjaik helyszínén készített rendhagyó portréfotókat gáz- és olajmunkásokról. A 2015-ben született sorozat kulisszájaként az algyői gázüzem szolgált, ebben a közegben szokatlan módon, különleges beállításokban jelentek meg az évtizedekig az olajiparban dolgozó szereplők. A portrésorozat képeiből Szegeden Egy aranykor emlékei címmel rendeztek kiállítást.[3] 2015-ben Roma test című sorozatában roma közéleti szereplőkről fotografált beállított, komponált portrépárokat, amelyekben szembeállította a romákkal kapcsolatos sztereotípiákat a „modellek” valódi életével, a világban betöltött valós pozíciójával. Ezekkel a véleményfotókkal megmutatta a negatív sztereotípiák abszurditását. Roma témájú képeivel több nemzetközi kiállításon vett részt, többek között láthatók voltak Prágában, és Berlinben. Ugyanebben az évben menekültekrő készített riport- illetve hírképszerű, hagyományos „migránsábrázolástól” eltérő megközelítésben, környezetben és életszituációban portrékat. A sorozat képei – a hosszú menekülést egy-egy percre megállítva – nem a menekülő „migránst”, hanem a menekülésre kényszerített ember tragikus tortúrájának egy viszonylag békés pillanatát rögzítették. A budapesti Köztársaság téren felvett sorozat képeit kiállították Zürichben, a képek meghívottként szerepeltek a Magnum csoport migrációval kapcsolatos fotóiból összeállított vándorkiállításon.[3]
2017-ben portrésorozatot készített a Törökbálinti Tüdőgyógyintézet légzésrehabilitációs osztály munkatársainak mindennapi, áldozatos munkájáról. A képek (Artner Szilvia interjúival) 2018-ban jelentek meg az Ápolók című kötetben, a Légzéssel a Lélekért Alapítvány kiadásában.[3] 2017-től a Metropolitan Egyetem riportfotó specializáció vezetője.[3][6][7]
Tematikus sorozatokban szűkebb környezetét, az egykor hírhedt, ma gyökeresen átalakulóban lévő budapesti Józsefváros jellegzetes helyszíneit járja be. Autonóm fotóriportjaiban – a Rákóczi téri vásárcsarnokot és a környék slumosodott, lepukkant utcáit használva kulisszaként –csoportos portrékon, meghökkentő zsáner „élőképeken” örökíti meg a környék sajátos mikrovilágát, atmoszféráját, jellegzetes figuráit. A VIII. kerület különleges hangulatát rendkívüli nézőpontból láttató képeiből 2018-ban a budapesti Goethe Intézetben mutattak be válogatást.[3]
Fotóival számos hazai és nemzetközi kiállításon vett részt, munkásságát 2016-ban André Kertész-nagydíjjal jutalmazták.[3] Szakmai szervezeti tagságai: Fotóművészek Szövetsége, Nemzetközi Újságíró Szövetség, Magyar Újságírók Országos Szövetsége.[1]
A fényképezés mellett kipróbálta magát a művészet egyéb területein is: zenélt az I Love You zenekarban,[8] és főszerepet játszott a Rám csaj még nem volt ilyen hatással című játékfilmben. A Reich Péter rendezte filmben egy Miklós nevű fényképészt alakít Marozsán Erika partnereként.[3][9][10][11]
Első önálló kiállítását a nyolcvanas évek végén Moszkvában és Leningrádban készült, autonóm fotóriportjának képeiből rendezte a Tölgyfa Galériában. A kiállítás képanyagát Moszkvában is bemutatták.[3]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
