Délvidéki szerb felkelés (1848)
From Wikipedia, the free encyclopedia
Az 1848–49-es délvidéki szerb felkelés során a magyarországi szerbek az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc okozta kavarodást felhasználva megpróbálták kiharcolni önállóságukat. A szerbek ebben a küzdelemben (az erdélyi románokhoz hasonlóan) fegyvert is ragadtak, melyet a szabadságharc leveréséig nem is tettek le.
Ez a szócikk 1848-49. évi felkelésről szól. Hasonló címmel lásd még: Cserni Jován-felkelés. |
Délvidéki szerb felkelés (1848) | |||
1848–49-es forradalom és szabadságharc | |||
Dátum | 1848. június 6. – 1849. október 4. | ||
Helyszín | Délvidék, Temesköz, Bácska, Bánát, Kelet-Horvátország (ma Szerbia, Románia, Horvátország és Magyarország részei) | ||
Casus belli | A nemzetiségi vezetők autonómia törekvései, elégedetlenségek a magyar kormány intézkedéseivel szemben, a Habsburg és a szerbiai kormányzat agitációi | ||
Eredmény | Szerb-osztrák győzelem | ||
Terület- változások | A Szerb Vajdaság és Temesi Bánság mint osztrák tartomány megszervezése | ||
Harcoló felek | |||
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |||
|
A kezdeti magyarbarát megnyilvánulások helyét a magyarok ellenállása és a majdnem teljesen független Szerb Fejedelemség bujtogatása következtében hamar magyarellenes szólamok vették át, és május végére kitört a fegyveres felkelés. A felkelők megfékezése komoly erőfeszítést követelt a magyarok részéről, így a felkelés, bár célját végül nem érte el, a magyar szabadságharc kudarcához jelentősen hozzájárult.
A szerb felkelőkkel közösen harcoltak az osztrák hadsereg helyi egységei, a bánsági német ezredek és román ezredek, valamint rengeteg szerbiai önkéntes és a horvát hadsereg egységei is. A bánsági német ezredek más része és a német lakosság egy része viszont a magyarokat támogatta, mivel a nem reguláris szerb felkelők iszonyú etnikai tisztogatásokat műveltek nemcsak magyar, hanem német, román és horvát falvakban is.