A csodafegyver (németül: Wunderwaffe) a második világháború végén a németek azon propagandafogása volt, amely a német és német oldalon harcoló csapatokat ösztönözte a további kitartásra. Ezektől a fegyverektől várták a háború sikeres befejezését, ám legtöbbjük csak prototípusként vagy túl későn készült el. Amelyeket sikerült befejezni, azokból sem állt rendelkezésre elég, hogy érdemben befolyásolják a háború menetét. Sok tervezett csodafegyver a kor viszonyai között megvalósíthatatlannak bizonyult, az atombombát pedig nem voltak képesek a világháború vége előtt befejezni. A fegyverek között akadt a kor technikai színvonalát évtizedekkel meghaladó színvonalú is, és a szövetséges hatalmak a háború vége után ezek alapján fogtak hadi potenciáljuk növelésébe.
A Harmadik Birodalom sokirányú haditechnológiai kutatást folytatott, ezek közül csak kevés bizonyult eredményesnek. A fejlesztések közül igazi eredményt csak a következő három területen értek el: a rakétatechnológia (V–1 és V–2 rakéták), a sugárhajtóművesvadászrepülőgépek (Me 262) és rakétahajtóműves (Me 163) repülőgéptípusok és tengeralattjárók (XXI-es típusú tengeralattjáró). A Ho 229 csupaszárny felépítése pedig mind a mai napig a lopakodógépek alapvető megoldása. A kisebb eszközök terén is sikerült nagy haladást elérni, például feltalálták a Zielgerät 1229-et, amelyet az első gépkarabélynak számító Sturmgewehr 44-re szerelve megalkották a világ első infravörös távcsöves fegyverét.
Landkreuzer P. 1000 Ratte – tervezett szupernehéz páncélos, amely 1000 metrikus tonnát nyomott volna, két 280 mm-es ágyúval, egy 128 mm-es páncéltörő ágyúval, 8 darab 20 mm-es légvédelmi ágyúval és két 15 mm-es nehézgéppuskával felszerelve
Landkreuzer P. 1500 Monster – tervezett szupernehéz páncélos 800mm Nehéz Gusztáv ágyúval felszerelve
Panzer VII Löwe – tervezett nehézpáncélos, 105 mm-es páncéltörő ágyúval
Panzer VIII Maus – 180 metrikus tonnát nyomó nehézpáncélos, amelyből csupán két darab készült el, az egyik félig. Az egyetlen fennmaradt példány a Kubinikai múzeumban található.
Panzerkampfwagen E-100 – nezépáncélos, melyből egy prototípus készült el félig
Litván Dániel: Német csodavárás, BBC History, I. évf. 9. szám, 2011. december, ISSN 2062-5200; 31–33. old.
Ian V. Hogg: A II. világháború német titkos fegyverei. Rakéták, fegyverek és a Harmadik Birodalom új technológiái; ford. Veréb András; Hajja, Debrecen, 1999 (20. századi hadtörténet)
Német nyelvű irodalom
Rudolf Lusar: Die deutschen Waffen und Geheimwaffen des 2. Weltkriegs und ihre Weiterentwicklung. J.F.Lehmanns, München 1956.
Fritz Hahn: Waffen und Geheimwaffen des Deutschen Heeres 1933-1945. Bernard & Graefe, Koblenz 1986. ISBN3-89555-128-7,
Ralf Schabel: Die Illusion der Wunderwaffen. Die Rolle der Düsenflugzeuge und Flugabwehrraketen in der Rüstungspolitik des Dritten Reiches. Oldenbourg, München 1994, ISBN3-486-55965-6, ISBN , (Beiträge zur Militärgeschichte 35), (Zugleich: Augsburg, Universität, Dissertation 1989), (Kurzbesprechung).
Justo Miranda, Paula Mercado: Die geheimen Wunderwaffen des III. Reiches. Die deutschen Raketen- und Raketenflugzeugprojekte 1934 - 1945. Flugzeug-Publikationen, Illertissen 1995, ISBN3-927132-25-X, (Flugzeug-Dokumentation 5).
Uli Jungbluth: Hitlers Geheimwaffen im Westerwald. Zum Einsatz der V-Waffen gegen Ende des Zweiten Weltkrieges. V 1, 2, 3. Geschichts- und Kulturwerkstatt Westerwald, Montabaur 1996, (Werkstatt-Beiträge zum Westerwald 2, ZDB-ID 2288365-4).
Jürgen Michels: Peenemünde und seine Erben in Ost und West. Entwicklung und Weg deutscher Geheimwaffen. Bernard & Graefe, Bonn 1997. ISBN3-7637-5960-3.
Heinz Dieter Hölsken: Die V-Waffen. Entstehung-Propaganda-Kriegseinsatz. Deutsche Verlags-Anstalt, Stuttgart 1984, ISBN3-421-06197-1.
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.