indiai holdszonda From Wikipedia, the free encyclopedia
A Csandrajáan–2 (szanszkrit: चन्द्रयान-२) India második holdszondája a Csandrajáan–1 után.
 |
Ez a szócikk vagy bekezdés egy nemrég befejezett, jelenleg zajló, a közeljövőben induló, vagy tervezett űrexpedícióról szól. Az adatok még jelentősen módosulhatnak. Legutóbbi módosítás: 2024. július 22. |
 |
| Csandrajáan–2 | |
 | |
| A Vikram leszállóegység a keringő egység fölé szerelve | |
| Ország |  India |
| Űrügynökség |  Indiai Űrkutatási Szervezet |
| Küldetés típusa | Orbiter + leszállás a Holdon |
| Összköltség | 145 millió USD |
| Küldetés | |
| Célégitest | Hold |
| Indítás dátuma | 2019. július 22. 09:13 UTC |
| Indítás helye | Satish Dhawan Space Centre Second Launch Pad |
| Hordozórakéta | GSLV Mk III |
| Időtartam | 7 év (keringő egység) |
| Az űrszonda | |
| Pálya | Hold körüli, 169,7 km × 45 475 km |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Csandrajáan–2 témájú médiaállományokat. | |
Az indiai űrkutatási szervezet (Indian Space Research Organisation - ISRO) fejlesztette ki. A küldetés kezdete 2019. július 22. 09:13 UTC. A műholdat az indiai Satish Dhawan űrközpontból bocsátották fel. Hordozórakétája az indiai gyártású Geosynchronous Satellite Launch Vehicle Mark III (GSLV Mk III). Tervezett pályájának adatai a Hold körül: 169,7 km × 45 475 km.
A műhold tartalma: holdszonda (keringő egység), leszállóegység, rover.
Fő tudományos cél: a víz eloszlásának feltérképezése a Holdon, a déli sark közelében, attól nagyjából 600 km-re. Ez lett volna az első olyan szonda, ami az egyenlítőtől ilyen távol tevékenykedik.
A sikeres holdra szállás történelmi esemény, az USA, Oroszország és Kína után India lett volna a negyedik, aminek sikerül a holdra szállás. A küldetésnek a holdra szállás része nem sikerült.
A küldetést eredetileg 2013-ra tervezték, amiben partner lett volna Oroszország. A Fobosz-Grunt sikertelen 2011-es küldetése után Oroszország a Fobosz-Grunt felszerelésének teljes átvizsgálása mellett döntött, ami jelentős késéssel járt a küldetés szempontjából, így egy 2015-ös start sem volt tartható. India 2013-ban bejelentette, hogy kiszáll a közös projektből.
A tervek szerint a Vikram nevű földet érő egység a Manzinus C és Simpelius N kráterek közötti sík területen ért volna földet, az egyenlítőtől délre, a 70 fok déli szélesség körül. A leszállóegységnek 14 napig kellett volna működnie.
A műholdat egy Geosynchronous Satellite Launch Vehicle Mark III (GSLV Mk III) hordozórakéta szállította, ami 3850 kg terhet képes felemelni.
A leszállóegység a keringő egységről szeptember 2-án levált, a leszállást önállóan kezdte meg. A leszállás 2,1 km magasságig a tervek szerint zajlott. Később a leszállóegység túl nagy sebességgel közeledett a talajhoz, és 355 m magasságban, a földet érés előtt elveszett vele a kapcsolat. A Vikram leszállóegység becsapódott a Holdba nagyjából 200 km/h sebességgel, a tervezett leszállóhely 500 m-es körzetében.[1][2]
A Csandrajáan–2 a tervek szerint végzi keringését a Hold körül.
Súly: 2379 kg, elektromos teljesítmény: 1000 W.
A Vikram leszállóegység Vikram Sarabhai után kapta a nevét, aki az indiai űrkutatás atyja volt.
Súly: 1471 kg, elektromos teljesítmény: 650 W.
A felszíni egység neve Pragyan ("bölcsesség" szanszkrit nyelven).
A napelemmel ellátott rover hat kerékkel rendelkezik és nagyjából 500 méter megtételére képes. A rover csak a leszállóegységgel kommunikál, ami a keringő egységhez továbbítja az adatait.
Súly: 27 kg, elektromos teljesítmény: 50 W.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
