Csan-kuo cö
From Wikipedia, the free encyclopedia
From Wikipedia, the free encyclopedia
A Csan-kuo cö () ókori kínai történeti mű, amelynek címéről a kínai történetírói hagyomány a benne tárgyalt, az i. e. 5. századtól az i. e. 3. századig terjedő történelmi időszakot, a Hadakozó fejedelemségek korát is elnevezte utólag.[1] Az ismeretlen szerzők műveinek végleges formába öntője az i. e. 1 században élt Liu Hsziang (), ám elkészülte idejeként hagyományosan a második Csin () császár, Csin Er Si Huang-ti () trónaralépésének második évét, i. e. 209-et tüntetik fel.
| Csan-kuo cö () | |
 | |
| A Csan-kuo cö () hagyományos kiadásának első oldala | |
| Szerző | Liu Hsziang () 劉向 (szerkesztő) |
| Eredeti cím | Csan-kuo cö () hagyományos kínai: 戰國策 egyszerűsített kínai: 战国策 |
| Ország | Csin ()-dinasztia, (Kína) |
| Nyelv | klasszikus kínai nyelv |
| Téma | A Hadakozó fejedelemségek korának története |
| Műfaj | történetírás |
| Kiadás | |
| Kiadó | nem ismert |
| Kiadás dátuma | i. e. 209. |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Csan-kuo cö () témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Átírási segédlet | |
| Csan-kuo cö | |
| Kínai átírás | |
| Hagyományos kínai | 戰國策 |
| Egyszerűsített kínai | 战国策 |
| Mandarin pinjin | Zhànguó cè |
| Wade–Giles | Chan4-kuo2 Ts'e4 |
Csan-kuo cö ()nek magyarul egyelőre nincs fordítása, de a kínai történelemmel, irodalommal kapcsolatos magyar nyelvű könyvek, tanulmányok hivatkozásaiban általában A hadakozó fejedelemségek politikája[2], vagy A hadakozó fejedelemségek intrikái[3] címen fordítják.
A Csan-kuo cö () a történelem során többféle címet is viselt,[4] többféle címváltozatban hivatkoztak rá:[5]
.PNG)
.
A mű legteljesebb változata abban a formában maradt fenn, amelyik a Han-kor kiváló tudósának, Liu Hsziang ()nak (劉向 / 刘向; i. e. 77-i. e. 6.) az előszavát tartalmazza, épp ezért ő az egyetlen személy, akit bizonyosan a műhöz lehet kapcsolni. Azonban Liu Hsziang () saját bevallása szerint is csupán összeállítója a műnek. Az i. e. 26-tól i. e. 8-ig tartó munkája során számos, a Hadakozó fejedelemségek korából származó szöveget használt fel.[6] Liu fel is sorol néhány címet azok közül, amelyet az általa felhasznált szövegek viseltek (lásd az előző szakaszt), és valóban ő volt az, aki a művet a ma is ismert Csan-kuo cö () címmel ellátta. Az ókori kínai írásbeliség legfontosabb bibliográfiájában, amelyet a Han-dinasztia hivatalos történeti műve, az i. sz. 100 körül már elkészült Han su () tartalmaz, már nem is szerepelnek a korábbi címek, amely arra utalhatna, hogy Liu Hsziang () szerkesztői tevékenységét követően még léteztek volna szövegvariánsok, vagy legalább részleteiben ismertek lettek volna önálló művek a Csan-kuo cöhöz () kapcsolódóan. Az azonban ma már nem állapítható meg, hogy a mű jelenlegi formájában szereplő szövegek, fejezetek kiknek a munkája, és a Hadakozó fejedelemségek korán belül, pontosan mikor keletkeztek.[7]
Csan-kuo cö () Liu Hsziang () által összeállított és véglegesített, ma ismert változatának a történelem során több kommentátora, magyarázója is volt. A legkorábbi Kao Jü () 高誘 (168-212.), aki a Huaj-nan-ce () kommentátoraként is ismert.[8] A mű második legnépszerűbb kommentárja 1147-ből származik és Pao Piao () 鮑彪 (1106–1149) munkája.[9] Érdemes még megemlíteni a mongol Jüan ()-dinasztia idején élt Vu Si-tao () 吳師道 (1283–1344) nevét, aki a legkomolyabb kritikai munkát végezte a szövegen, amellyel 1325-ben készült el, és amely majd csak halála után, 1355-ben került kinyomtatásra.[10]
1973-ig csupán a Liu Hsziang () által összeállított Csan-kuo cö () volt ismert. Azonban ebben az évben, a Hunan tartományban található Mavangtuj () 馬王堆 településen végzett régészeti feltárás során egy, az i. e. 168-ban lezárt sírból nagy mennyiségű írott szöveget tartalmazó selyem került elő. A rendkívül jelentős leletegyüttes ma a „mavangtuji () selyem-kéziratok” (Mavangtuj po-su () 馬王堆帛書) néven ismert. A mintegy 28 különböző mű hosszabb-rövidebb szövegtöredékét tartalmazó selymeken, az Út és erény könyve és a Változások könyve legkorábban feljegyzett töredékes szövegein kívül a Csan-kuo cö () számos fejezete is napvilágot látott. 27 előkerült fejezet az addig ismert szöveg mintegy 60%-át teszi ki. A szöveg keltezését nagyban segítette, hogy nem szerepel, illetve azonos hangzású szóval helyettesítették az i. e. 202 és i. e. 195. között uralkodott Kao-cu () 高祖 császár (i. e. 256/247-i. e. 195.) személynevét a pang () 邦 írásjegyet, amit a „névtabu” gyakorlata tett szükségessé, mely szerint az aktuális uralkodó nevét nem volt szabad leírni. Az 1976-ban publikált anyag máig rendkívül fontos és nélkülözhetetlen forrás a Csan-kuo cö () szövegének filológiai kutatásaihoz.[11]
Liu Hsziang () előszavában azt állítja, hogy a mű a Tavasz és ősz korszak végétől a Csu () 楚 és Han 漢 fejedelemség felemelkedéséit tartó 245 év eseményeit rögzíti. Ez, a mai tudásunk szerint az i. e. 454-től i. e. 209-ig tartó időszakot jelentené. Ezzel szemben a műben szereplő legrégebben élt személy a Vej ()-házbeli 衛 Ling 靈 herceg, aki i. e. 534 és i. e. 493. között uralkodott, míg az utolsó tárgyalt esemény a Csin Si Huang-ti () ellen végrehajtott i. e. 221-es merényletkísérlet. A szakértők ezt az ellentmondást a Liu Hsziang () munkáját követő későbbi átszerkesztésekkel magyarázzák.[12]
A mű szövege tartalmi szempontból a Hadakozó fejedelemségek korának politikai szövetségeinek és széthúzásainak eseményeit szövi lendületes, ritmikus prózába.[13]
Ecsedy Ildikó a következőképpen jellemzi:[14]
„A történeti hősök sorsában azonban csak az »elfajult« utókort ragadta meg a kaland; a kortársi írástudó hagyomány a bennük rejlő erkölcsi példázat kedvéért idézgette őket, epikus ihlet helyett filozófiai tanulságokat merített belőlük.”
A mű modern kori kiváló ismertetője, Tsien Tsuen-hsuin (Csien Cun-hszin () 錢存訓) pedig a következőket írja:
„A sajátos stílusú könyv diplomáciai jellegű érvelésekkel és példákkal alátámasztva fejti ki a hatalmi politikák stratégiáit. A színes jellemzésekkel tarkított okos meggyőzés módszere szellemességet és humort kölcsönöz a műnek, melynek irodalmi értéke nagyobb, mint a történeti.[15]”
A 120 ezer írásjegy terjedelmű szöveg alapvetően 33 fejezetre (csüan () 卷) van osztva, amely további 497 alfejezetre vagy szakra oszlik. A nagyobb tartalmi egységeket a korszak fejedelemségeinek történései jelölik ki, bár gyakorta előfordul, hogy egy-egy fejedelemségnek akár 3-6 teljes fejezetet is szentelnek, míg arra is van példa (32. fejezet), hogy egy fejezeten belül két kisebb, jelentéktelenebb fejedelemség történetei vannak összekapcsolva. A mű szerkezetét az alábbi táblázat szemlélteti:
| Fejezetszám | Kínaiul | Magyarul | A mavangtuji () fejezetekkel való egyezés[16] |
|---|---|---|---|
| 01. | 东周策 | Keleti Csou () politikája | nincs |
| 02. | 西周策 | Nyugati Csou () politikája | |
| 03. | 秦策 | Csin () fejedelemség politikája | 19. fejezet/Csin () 3:2 |
| 04. | |||
| 05. | |||
| 06. | |||
| 07. | |||
| 08. | 齐策 | Csi () fejedelemség politikája | nincs |
| 09. | |||
| 10. | |||
| 11. | |||
| 12. | |||
| 13. | |||
| 14. | 楚策 | Csu () fejedelemség politikája | 23. fejezet/Csu () 4:13 |
| 15. | |||
| 16. | |||
| 17. | |||
| 18. | 赵策 | Csao () fejedelemség politikája | 21. fejezet/Csao () 1:9 18. fejezet/Csao () 4:18 |
| 19. | |||
| 20. | |||
| 21. | |||
| 22. | 魏策 | Vej () fejedelemség politikája | 15. fejezet/Vej () 3:3 16. fejezet/Vej () 3:8 |
| 23. | |||
| 24. | |||
| 25. | |||
| 26. | 韩策 | Han () fejedelemség politikája | 23. fejezet/Han 1:16 |
| 27. | |||
| 28. | |||
| 29. | 燕策 | Jen () fejedelemség politikája | 05. fejezet/Jen () 1:5 és Jen () 1:12 20. fejezet/Jen () 1:11 04. fejezet/Jen () 2:4 |
| 30. | |||
| 31. | |||
| 32. | 宋卫策 | Szung () és Vej () fejedelemség politikája | nincs |
| 33. | 中山策 | Csung-san () fejedelemség politikája |
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
