Claudius római császár
a Római Birodalom negyedik császára / From Wikipedia, the free encyclopedia
Tiberius Claudius Caesar Augustus Germanicus, általánosan elterjedt néven Claudius császár (Lugdunum, Kr. e. 10. augusztus 1. – Róma, Kr. u. 54. október 13.), korábbi nevén Tiberius Claudius Drusus Nero Germanicus a Római Birodalom negyedik császára volt. Uralkodása 41. január 24-től 54-ben bekövetkezett haláláig tartott. A galliai Lugdunumban (a mai Lyonban) született. Apja Nero Claudius Drusus, anyja Antonia Minor volt. Claudius volt az első római császár, aki Itálián kívül született.
Claudius | |
Tiberius Claudius Caesar Augustus Germanicus (uralkodásától)[1], Tiberius Claudius Nero Drusus (születési)[2] | |
Claudius portréja | |
a Római Birodalom princepse | |
Uralkodási ideje | |
41. január 24. – 54. október 13. (13 évig) | |
Elődje | Caligula |
Utódja | Nero |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Iulius–Claudius-dinasztia |
Született | Kr. e. 10. augusztus 1. Lugdunum |
Elhunyt | Kr. u. 54. október 13. (63 évesen) Róma |
Nyughelye | Augustus mauzóleuma |
Édesapja | Nero Claudius Drusus |
Édesanyja | Antonia Minor |
Testvére(i) | |
Házastársa | 1. Messalina 2. Agrippina Minor |
Gyermekei | Britannicus |
A Wikimédia Commons tartalmaz Claudius témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Suetonius római életrajzírója írta róla: „míg aztán csaknem ötvenedik éve felé szinte csodával határos véletlen folytán hatalomra jutott”. Sohasem tartották valószínűnek, hogy Claudius egyszer császár lesz. Rokkant volt és 37-es consullá választásáig (a másik konzul unokaöccse, Caligula lett) semmilyen hivatalt sem töltött be. Talán testi fogyatékossága mentette meg attól, hogy Tiberius és Caligula tisztogatásainak célpontja legyen. Caligula meggyilkolása után azért választották császárrá, mert ő volt a család egyetlen felnőtt férfi tagja. Annak ellenére, hogy nem volt járatos a politikában, sikeresen irányította a birodalmat és több fontos építkezést indított el. Uralkodása idején a Római Birodalom újabb területeket szerzett; ezek közül a legfontosabb Britannia meghódítása volt 43-ban. Érdeklődött a jog és törvényhozás iránt, bírósági tárgyalásokon elnökölt, naponta húsz rendeletet hozott. Ennek ellenére a nemesség gyenge uralkodónak tartotta; azért, hogy bebizonyítsa az ellenkezőjét, Claudius több szenátort is kivégeztetett. Magánéletében több csapás is érte, az egyik végül a meggyilkolásához vezetett. Ezek miatt az ókori történetírók körében nem volt népszerű, ám a modern történettudomány már tárgyilagosan vizsgálja életét, a mai munkákból egy erőskezű és tehetséges szervező képe bontakozik ki előttünk.