![cover image](https://wikiwandv2-19431.kxcdn.com/_next/image?url=https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/1/15/Revolutionists_entering_Juarez.jpg/640px-Revolutionists_entering_Juarez.jpg&w=640&q=50)
Ciudad Juárez-i csata
From Wikipedia, the free encyclopedia
A Ciudad Juárez-i csata 1911. május 8. és 10. között zajlott és a mexikói forradalom kezdeti szakaszának legjelentősebb ütközete volt, amelynek során a Francisco Ignacio Madero, Pascual Orozco és Pancho Villa vezette forradalmárok elfoglalták a Díaz-kormányhoz hű erők által őrzött várost.
Ciudad Juárez-i csata | |||
![]() | |||
Maderisták Ciudad Juárezben | |||
Konfliktus | Mexikói forradalom | ||
Időpont | 1911. május 8–10. | ||
Helyszín | ![]() | ||
Eredmény | A maderista forradalmárok győzelme | ||
Szemben álló felek | |||
| |||
Parancsnokok | |||
| |||
Szemben álló erők | |||
| |||
Térkép | |||
![]() | |||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Ciudad Juárez-i csata témájú médiaállományokat. |
A forradalmárok csapatai április elején indultak el Chihuahua állam belsejéből az északi határ mentén fekvő Ciudad Juárez irányába, ahova megérkezve nem támadtak azonnal, hanem letáboroztak. Hamarosan béketárgyalások kezdődtek a maderisták és a Mexikóvárosból érkező kormányküldöttek között, ahol megegyeztek egy (később ismét meghosszabbított) tűzszünetben. A felkelők közül azonban többen, főként Orozco és Villa, egyre türelmetlenebbekké váltak, majd amikor Madero május elején úgy döntött, mégsem támadják meg a várost, szembeszegültek vele, és 8-án lövöldözést provokáltak, ami után végleg megállíthatatlanná váltak az elszabadult indulatok.
Bár a védők fegyverzete és katonai képzettsége is jócskán felülmúlta a támadókét, létszámuk és lelkesedésük azonban alacsonyabb volt. A néhány kisebb csoportra oszló forradalmárok több irányból kerítették be a várost, és házról házra haladva közeledtek a később egyetlen épületbe visszahúzódó kormányerők bázisához. Voltak, akik a házak tetejéről lövöldöztek, mások a vályogfalakat áttörve haladtak előre. Május 10-én a szövetségiek megadták magukat. A veszteségekről nagyon ellentmondóak az adatok, valószínűleg mindkét oldalon legfeljebb néhány száz halott és sebesült lehetett összesen.
Bár a győztes csata után a forradalom táborának békéjét belső ellentétek veszélyeztették (szembe került egymással Madero és az Orozco–Villa páros), végül úgy-ahogy sikerült elcsitítani a viszálykodást, május 17-én pedig már közös ünnepséget is rendeztek a győzelem alkalmából. 21-én a kormány az országos folyamatok és a Ciudad Juárez-i csatavesztés eredményeképpen arra kényszerült, hogy aláírja a Díaz elnök és Ramón Corral alelnök távozását kimondó Ciudad Juárez-i egyezményt.