Budapest trolibuszvonal-hálózata
Budapesti tömegközlekedési hálózat / From Wikipedia, the free encyclopedia
Budapest trolibuszvonal-hálózata a magyar főváros trolibuszvonalainak összessége. Az első trolibuszjárat 1933. december 16-án indult el Óbudán, a Vörösvári út és az Óbudai temető között 7-es jelzéssel.[1] A viszonylatot üzemeltető BSZKRT három trolibuszt bérelt, majd vásárolt a vonalra, kettőt a Ganztól, a harmadikat pedig a MÁVAG-tól.[1] Az 1936-ban T-re keresztelt viszonylat közel 11 éven át közlekedett a 2,7 km hosszú útvonalon, utoljára 1944. szeptember 21-én.[1][2]
Budapesti trolibusz | |
Solaris Trollino 18 a 72-es viszonylaton | |
Jelenlegi hálózat Bezárt szakaszok Aktív üzemi célú vezeték Megszűnt üzemi célú vezeték Járműtelep | |
Adatok | |
Ország | Magyarország |
Város | Budapest |
Működés kezdete | 1933. december 16. (Óbuda) 1949. december 21. (Pest) |
Működés vége | 1944. szeptember 21. (Óbuda) Pesten jelenleg is aktív |
Járműfajta | trolibusz |
Hálózat hossza | 73,5 km |
Vonalak száma | 15 |
Megállók száma | 166 db |
Járművek száma | |
forgalmi | 141 db |
Áramellátás | |
megszűnt óbudai vonal | 550 V DC (felsővezeték) |
jelenlegi pesti hálózat | 600 V DC (felsővezeték) |
Üzemeltetés | |
Megrendelő | BKK Zrt. |
Üzemeltető | BKV Zrt. |
A BKK honlapja | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Budapesti trolibusz témájú médiaállományokat. |
A pesti hálózat első, Király utcai vonalát 1949. december 21-én nyitották meg.[3] A trolibuszjárat Sztálin születésének 70. évfordulóján indult, jelzése is a szovjet vezető iránti tiszteletből fakad, bár valójában nem ezen a napon, és egy évvel korábban született, azonban a hatalomra jutását követően ezt a dátumot tekintették hivatalosnak, ezért indították el 70-es számmal a viszonylatot.[3] Ezt követően az 1950-es években szinte minden évben indultak új járatok,[4] amivel párhuzamosan egyre több új járművet is vásárolt a hálózat üzemeltetője, a Fővárosi Villamosvasút: a szovjet trolik mellett már 1952-ben megjelentek a magyar gyártmányúak is, az Ikarus jóvoltából.[5] 1962-ben önálló telephelyet kaptak a trolibuszok a Zách utca–Salgótarjáni út–Pongrác út által határolt területen (Kőbányai garázs).[3]
Az 1960-as években döntés született az addig kiépült trolibuszhálózat 1980 előtti felszámolásáról, azonban ezt a ’70-es években a környezetvédelem és az olajválság miatt felülvizsgálták és a trolibuszhálózat megtartásáról, illetve annak további fejlesztéséről határoztak.[3] Ennek következtében az FVV 1968-ban létrejött jogutódja, a BKV új járműveket (ZiU–9, Ikarus 280T) szerzett be,[3] új viszonylatokat létesített (74, 77, 80, 81, 82, 83), és fejlesztette a Pongrác úti telephelyet is.[3]
Az 1980-as és ’90-es években (egy-egy Ikarus 260T és 411T kivételével) már csak ZiU–9-es, Ikarus 280T és Ikarus 435T típusú trolibuszok közlekedtek a főváros utcáin. A 2000-es években újabb kocsik érkeztek a BKV-hoz (Ikarus 412T, Ganz–Solaris Trollino 12B),[6][7] majd 2011-ben a cég használt járműveket vásárolt a németországi Eberswaldéból (MAN NGE152), a maradék szovjet gyártmányú trolik leváltása érdekében.[8] 2013-ban vezették be először a részleges önjáró üzemmódot menetrend szerinti viszonylaton, a 79-es Dózsa György út–Kárpát utca szakaszán.[9] 2015-ben és 2019-ben ismét új járműveket vásárolt a BKV, ezek Škoda–Solaris Trollino 12 és Trollino 18 típusúak.[10]
Napjainkban a vonalhálózat 12 alap- és 3 betétjáratból áll, amit a Budapesti Közlekedési Központ megrendelésére a Budapesti Közlekedési Zrt. üzemeltet. A járműveket a Trolibusz Divízió[11] (ismertebb nevén Kőbányai garázs) adja ki.