Íves építészeti alegyég From Wikipedia, the free encyclopedia
A boltozat az építészetben íves felületű, a teret függőleges irányban határoló, kőből, téglából stb. falazott tartószerkezeti alegység. Alakja lehet egyszerű vagy összetett, kialakítása sima vagy bordás; lehet zárt, félig nyílt vagy nyitott rendszerű.
Olyan, egy vagy két irányban görbült szerkezet, amelyben csak nyomóerők ébrednek – a támaszoknál azonban a függőleges mellett vízszintes erőkkel is számolni kell. A boltozatokat az egyre nagyobb fesztávok áthidalására fejlesztették, és közben folyamatosan finomították a támaszok vízszintes erőfelvételét.
Az álboltozatok az ókori Kisázsiában, Mezopotámiában és Egyiptomban jelentek meg. A tiszta boltozatot a rómaiak alkalmazták először térelhatárolásra: ők ismerték fel, hogy a gerendánál nagyobb terek, fesztávok hidalhatók át vele. Fejlődésük csúcspontját a román stílusban, majd a gótikában és a reneszánszban érték el. A XIX. század közepe óta szerepük az új térlefedő anyagok – az acél, a fa, majd a beton – térfoglalása miatt csökken. Napjainkban közlekedési létesítményekben (főleg metróalagutakban) és a nagy fesztávolságú héjboltozatokban alkalmazzák őket. A tüzeléstechnikában magas (néha 1500 Celsius feletti) hőmérsékleten üzemelő tartószerkezeteknél nincs alternatívájuk.
Egy irányban görbült szerkezet a dongaboltozat. Ennek egy változata a poroszsüveg födém.
A két irányban görbült boltozatok formái a kolostor-, a teknő- és a tükörboltozat.
A román kori építészetben elterjedt, lapos négyszög keresztmetszetű borda a lombard borda (négyszöges borda). Ezt alárendelt helyiségek lefedésére a korai gótikában is alkalmazták.
A boltozat a teljes vállvonal mentén alátámasztást igényel. Ilyen:
A félig nyitott boltozatot két, egymással szemben álló fal tartja. Fajtái:
A nyitott boltozatok a teljes boltozatnyomást a sarokpillérekre, illetve -oszlopokra helyezik át, úgy, hogy a falak szerepét a térhatárolásra korlátozzák; azok boltozatot nem hordoznak.
Nyitott boltozatok:
A nyitott boltozatokkal kevesebb anyagból magasabb tereket hozhatunk létre, mint a zártakkal, és a megvilágítás is javul.
Különböző boltozati felületek összemetszéséből adódó, az alaprajzon a legtöbbször átlós helyzetű görbe vonal.
A boltozat alsó, belső, homorú felülete.
A boltozat felső, külső domború felülete.
A boltozatnak a falakkal és boltövekkel elhatárolt része.
A boltfelület és a boltozatvonal síkjának metszésvonala.
A boltozat tengelyére merőleges keresztmetszete.
A boltozat falazó eleme. Alul állnak a kezdő támasz- vagy vállkövek (téglák), a boltmező kövei (téglái); a legfelső, utolsónak elhelyezett, felül szélesedő kő (tégla) a zárókő (zárótégla).
A boltsüvegek középpontjánál mélyebbre, részben a boltozat egyes pontjairól leágazó bordákról csüngő zárókő a függő zárókő. Rendszerint csillagboltozatokban találjuk; a késő gótika egyik jellegzetessége.
A vállvonal és a vele párhuzamos csúcsérintő távolsága.
A boltszakaszokat elválasztó, haránt irányú heveder, amely megvastagítva követi a boltozat ívét.
A vállpontokat a boltozatvonal síkjában összekötő egyenes szakasz.
A csúcsvonalra állított függőleges síktól jobbra, illetve balra eső két boltozatrész.
A vállsíkban az ívgörbék középpontjait (pl. a kosárívekben) összekötő, hosszirányú egyenes.
Az ívbéllet és a bolthát távolsága, a felfekvési hézag.
A boltozathomlokon az ívbéllettől és a boltháttól egyenlő távolságra lévő pontok mértani helye.
A boltozattengelyre merőleges, a boltozatvonalat tartalmazó sík.
Geometriai értelemben a boltozati mező boltozati felülete, szerkezeti értelemben a boltozat teste (maga a héj).
A boltozat egységnyi része, amit boltöv (heveder) határol.
A támasz (falazat, oszlop, pillér) és a boltozat építészetileg gyakran hangsúlyos csatlakozó felülete.
Támaszként szolgáló, a függőleges, illetve oldalnyomásokat átvevő kerítőfal.
A falazat (boltozat) szomszédos falazókövei közötti, kötőanyaggal (többnyire habarccsal) kitöltött rés.
A boltozati felület legmagasabb pontjait összekötő egyenes vagy görbe vonal.
Olyan zárófal, amely nem támasz.
A boltozat, ill. boltsüveg felületek és a függőleges falfelületek metszésvonala.
A dongaboltozat négyzet alaprajzú szakasza és két átlós sík metszésvonalaitól, a homlokfalak felé eső két boltfelület.
Ha a négyszög alaprajz fölé emelt dongaboltozatot átlós síkokkal metsszük, homlokíves nyitott boltsüvegeket, a gyámfalak felé pedig tömör dongarészből álló vaknegyedeket kapunk.
Az ívgörbe kezdőpontja a boltozat támaszkodó keresztmetszetében.
A vállpontokat tartalmazó, a boltozatvonal síkjára merőleges sík.
A válltengelyre merőleges, a két átellenes vállponton áthaladó egyenes.
A boltozat ívét meghatározó szabályos síkgörbe. Ez az a görbe vonal, amit mozgatva a boltozat felülete előállítható. Ez a mozgatás a dongaboltozatnál lehet egyenes, ferde vagy íves haladó. A gömb-, ill. egyéb forgásfelületű boltozatok felületeinek előállításához a vezérgörbét függőleges vagy vízszintes tengely körül forgathatjuk.
Fő típusai:
Vízszintes irányú, boltozatok és árkádok alatt a húzóerő fékezésére, az épület szilárdítására alkalmazott vasrúd.
A boltozatél legmagasabb pontja.
A záradékpontokat összekötő vonal.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
