Balázs Sándorné Bognár Vilma, Bognár Vilhelmina Júlia (Pest, 1841. július 10.[4] – Budapest, Józsefváros, 1904. június 3.)[5] énekművésznő (szoprán).
| Bognár Vilma | |
 | |
| Vasárnapi Ujság 1904. 408. l. | |
| Született | Bognár Vilhelmina Júlia[1] 1841. július 10.[1] Pest[1] |
| Elhunyt | 1904. június 3. (62 évesen)[2][3] Budapest VIII. kerülete[3] |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Balázs Sándor (1862–1887) |
| Szülei | Bognár Ignác |
| Foglalkozása | |
| Halál oka | cukorbetegség |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életútja
Bognár Ignác és Bakos Júlia leánya.[4][6] Még nem volt 15 éves, amikor Szigligeti Ede Csikósában (mint Rózsi) akkora tetszéssel lépett fel, hogy népszínmű-énekesnőnek szerződtették. 1862. október 1-jén Pesten az egyetemi templomban házasságot kötött Balázs Sándor íróval,[7] a tanúk Jókai Mór és Tóth Kálmán voltak.[8] Férjével pár hónappal később Milánóba ment Lampertitől tanulni. Hazajövet, nemsokára lejárt a szerződése és Bognár Bécsbe ment, hogy az udvari opera igazgatójától, Matteo Salvitól tanuljon; de ennek közbejött nyugdíjaztatása miatt Bognár Hannover udvari színházához szerződött. Itt ugyan ünnepelték és híre gyorsan terjedt: egyre-másra kapta a zenekari hangversenyekre szóló meghívókat s ragadta el Hamburg, Bréma, Köln, Aachen, Braunschweig, Göttingen, Lipcse, Amszterdam és Rotterdam közönségét. Leidenben a Sempre Crescendo zenei társaságnak első idegen tagjául választották, Hágában az évi úgynevezett királyi hangversenyen közreműködéssel tüntették ki, a holland király dicsérettel és karpereccel tüntette ki. Hívták Londonba, Amerikába is; Berlinben háromszor vendégszerepelt, a király (I. Vilmos) a színpadon kereste föl szerencsekívánataival. Készültségét tökéletesítendő, Baden-Badenben Viardot-Garcia asszonyt kereste föl, aki már nem talált tehetségén csiszolnivalót és csak néhány szerepet tanult vele. Bognár ekkor Drezda udvari operájához szerződött 4 évre, egyelőre 6000 tallér fizetéssel, de ő Radnósfáy Sámuel pesti intendáns halála (1869) után, honvágyától űzve, hazament, inkább felbontotta szerződését, amiért németországi színpadon, a Cartell-Verein határozata értelmében, többé nem volt szabad fellépnie. Családi szerencsétlenségek és egészségi okok miatt aránylag fiatalon, 36 éves korában vonult vissza a színpadtól. Ezután énektanítással foglalkozott és avatott tollal írt néhány életrajzi töredéket és novellát. Ritka szép szoprán hangján, a leggyöngédebb kifejezéstől kezdve a legnagyobb erőt igényelő indulatig, teljesen uralkodott; nagy terjedelmét és színezetét a világhírű Sontag Henriettéhez hasonlítják, iskolázott volta és bensősége ellen Viardot-Garcia asszony sem talált gáncsot. Sokoldalúsága megengedte, hogy egyaránt kitűnjék a drámai és az úgynevezett koloratúr-szerepekben.
Írt elbeszéléseket, rajzokat és elmefuttatásokat. Első kis műve: Emilia címmel jelent meg. Elbeszélései: A megfagyott gyermek és A generális a Fővárosi Lapokban jelentek meg (1881.); írt a Családi Körbe (1865. 4. sz.) és a Nemzeti Hirlap tárcájába Vilma névvel (1876.)
Fontosabb szerepei
- Lammermoori Lucia (Donizetti)
- Norma (Bellini)
Jegyzetek
Források
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
