A biometrikus membránok (más néven biológiai membránok) a sejtekben előforduló, különböző tereket elválasztó felületek. Kettős foszfolipid réteg alkotja őket, ezek poláris (vízvonzó, hidrofil) fele kifelé néz, apoláris (víztaszító, hidrofób) fele pedig befelé, egymáshoz kapcsolódik. Halmazállapotuk félfolyékony, összetételük és a hőmérséklet ezt befolyásolhatja.
sejtek belső tereinek elválasztása (pl. sejtszervecskék, sejtmag)
Felületén a következők fordulhatnak elő:
antigén: minden olyan anyag, amit az immunrendszer idegenként ismer fel (pl. baktériumok, bizonyos bomlástermékek, stb.)
antitest: fehérje, amelyet bizonyos fehérvérsejt termel idegen anyag jelenlétére, az antigén lebontása céljából
diffúzió elősegítése: nagyobb koncentrációjú helyről a kisebb felé történő anyagáramlás (pl. vízben a meszes héj nélküli tojás). A koncentrációkülönbség mozgatja.
ozmózis: féligáteresztő hártyán át történő diffúzió. A hártya pórusain a nagyméretű molekula nem fér át, így az alacsonyabb sűrűségű hely felől fog a nagyobb felé anyagáramlás történni.
aktív transzport: ATP-igényes folyamatok, illetve felszíni érzékelő és szállító molekulák kellenek hozzá.
legegyszerűbb esetben szállító és érzékelő rendszer megegyezik (ezen funkciókat fehérjék látják el)
Egy sejtben többféle biológiai membrán fordulhat elő:
ER (endoplazmatikus retikulum): a sejthártyához nagyon hasonló hártyája van, a sejt belsejében helyezkedik el. Más típusú fehérjék vannak benne, mint a sejtmembránban.
sejtmaghártya: a sejtmagot választja el a sejt többi részétől. Az ER-ből alakult ki, sejtosztódáskor is ebből képződik újra. Pórusok törik át, ezeken át valósul meg a szelektív transzport.
Golgi-készülék (-apparátus): vastag membránja van, ami a sejthártya vastagságát is elérheti. A fehérjék szétválogatásában vesz részt.
lizoszóma: az ER képződménye, a lebontó folyamatokban vesz részt.