Berlini metró
From Wikipedia, the free encyclopedia
A berlini metró a német főváros tömegközlekedésének egyik legfontosabb része. Német neve U-Bahn Berlin, mely az Untergrundbahn (földalatti vasút) rövidítése.
Berlini metró | |
A híres Oberbaumbrücke a rajta áthaladó U1-es metróval | |
Adatok | |
Ország | Németország |
Helyszín | Berlin |
Típus | metró |
Átadás | 1902 |
Hálózat hossza | 151,7 km |
Vonalak száma | 9 (U1–U9) |
Állomások/megállók száma | 175 |
Nyomtávolság | 1435 mm |
Áramellátás | 750 V DC |
Napi forgalom | 1 515 342 fő |
Éves forgalom | 583 millió (2018) |
Üzemeltető | |
Üzemeltető | Berliner Verkehrsbetriebe |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 52° 29′ 58″, k. h. 13° 22′ 27″52.49936, 13.37405 | |
A Berlini metró weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Berlini metró témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az 1902-ben megnyílt hálózat napjainkban 9 vonalat és 175 állomást számlál. A 146,6 km-es metrórendszer 80%-a föld alatt, míg a fennmaradó része a föld felett (gyakran magasvasúti pályán) fut. Csúcsidőben a szerelvények 2-5 percenként, a nap többi részében 5 percenként, s esténként 10 percenként követik egymást. A berlini metrószerelvények egy év alatt 132 millió km-t futnak, 400 millió utast szállítván. 2012-ben rekordszámú, 507,3 millió utas használta a rendszert. A teljes hálózatot a Berliner Verkehrsbetriebe (’berlini közlekedési vállalat’) üzemelteti, azaz közkeletű nevén a BVG.
Azért kezdtek az építésébe, hogy enyhítsék a Berlin belvárosára zúduló kimenő és bemenő forgalmat, ezért a hálózat gyorsan bővült, még a II. világháború után, a város megosztottságának idején is. Bár kezdetben mindkét oldal lakossága előtt nyitott maradt a hálózat, a berlini fal építésétől kezdve (1961) a keletnémet hatóságok korlátozták a határátkelést. A nyugatról érkező keleti vonalakat „lemetszették”, s két nyugati vonal (U6, U8) megállás nélkül haladt át a keleti területek alatt, kihagyván az oda eső állomásokat. A 6-os metrónak egyetlen egy keleti állomásra mégis maradt: a Bahnhof Friedrichstraße (’Friedrichstraße pályaudvar’), itt tudtak ugyanis átszállni az utasok a nyugati S-Bahnra, valamint határátkelőként is funkcionált.
A fal ledőlése és a német újraegyesítés után a hálózatot ismét megnyitották és teljes egészében összekötötték. Jelenleg Németország legkiterjedtebb metróhálózata.