Beregdéda

	Beregdéda (Дийда)
	; Beregdéda címere
	; Beregdéda címere
	Közigazgatás
Ország	Ukrajna
Terület	Kárpátalja
Járás	Beregszászi járás (2020–); Beregszászi járás (–2020);
Község	Nagybégány község
Rang	falu
Alapítás éve	1274
Irányítószám	90234
Testvértelepülései	Lista Budakeszi
	Népesség
Teljes népesség	2013 fő (2002) +/-
Magyar lakosság	1607
Népsűrűség	958,57 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	110 m
Terület	2,1 km²
Időzóna	EET, UTC+2
	Elhelyezkedése
	é. sz. 48° 13′ 08″, k. h. 22° 34′ 28″
	Beregdéda Pozíció Kárpátalja térképén
	A Wikimédia Commons tartalmaz Beregdéda témájú médiaállományokat.

Beregdéda (ukránul Дийда (Dijda) korábban Дідове (Gyidove / Didove), oroszul Дедoвo (Gyedovo)): falu Ukrajnában, Kárpátalján a Beregszászi járásban.

Gyors adatok

Bezárás

Ma 2051 lakosából 1747 a magyar, de a roma lakosság száma a polgármesteri hivatal földeladásainak köszönhetően folyamatosan nő. Az 1970-es években teljesen összeépült a szomszédos Mezőhomokkal.^[2] A Dédai-tó körül Kárpátalja egyik legnagyobb üdülőterülete alakult ki.

Beregszásztól 5 km-re nyugatra fekszik.

1274-ben Deda néven említik először, neve személynévi eredetű. Területe ősidők óta lakott. Határában halomsírok találhatók. A Kirva nevű puszta helyén kisebb földvár nyomai látszanak. A Tóvárnak nevezett erősségről így írt 1881-ben Lehoczky Tivadar tájkutató:

„Egy parányi erőd, csak 25 m átmérőjű, s hármas sánccal és töltéssel vala egykor körülvéve, hozzá észak és dél felől az egykor kétségtelenül átgázolhatatlan mocsáron át 3-400 lépésnyit hosszú karcsú padlószerű híd vezetett, melynek földbe vert tölgyfa cölöpjei máiglan jól látszanak. A vár helyén jegytelen téglák és kövek hevernek s némi üregek, melyeket kincskeresők vájtak. A láp most már kiszáradt, legelőnek s részben kaszálónak használtatik. A két világháború között ásatásokat végeztek, melyek 17. századi kő- és téglaépület maradványait, valamint a középkori réteg alatt újkőkori település nyomait tárták fel. A Rákóczi-szabadságharc után betyárok vertek tanyát benne.^[3]”

Egy korabeli, 19. századi levéltári anyag alapján kiderül, hogy Beregdéda jelenlegi területének nagy része mocsaras vidék volt. Valamint a tóvár, bizonyos Várszég Hugel und Sumpf megnevezést kapott.^[4]

Református temploma a 13. században épült, román stílusban, a középkorban megyegyűlések színhelye volt. A 15. században gótikus stílusban átépítették, ekkor kapta a ma is látható támpilléreit, belső csúcsos diadalívét és a torony takarása miatt csak oldalról megközelíthető kapuzatát. A templom 1556 óta a reformátusoké, 1774-ben és 1903-ban felújították és átalakították. Tornya 17. századi. 1566-ban a tatárok dúlták fel a falut. 1910-ben 898 lakosából 896 magyar, ebből 274 görögkatolikus, 495 református és 75 izraelita volt.

A trianoni békeszerződésig Bereg vármegye Tiszaháti járásához tartozott.

2020-ig Mezőhomok tartozott hozzá. A két települést 1955-ben egyesítették, az 1970-es években teljesen összeépültek.

Első világháborús emlékmű

Központjában található az az emlékmű, amelyet az első világháborúban elesett lakosok emlékére állítottak fel, 1923-ban. Mivel a falu lakossága fel szerette volna újítani, felmerült, hogy áthelyezzék a temetőbe. Az idősebbek kérésére eredeti helyén hagyták, mert az emlékműnek „lelke van ott”. Egykor itt gyülekeztek a háborúba induló regruták, tehát ott látták őket utoljára a családtagjaik. A helybéliek elmondása szerint, az 1970-es évek elején, az akkori tanácselnök lángvágóval távolíttatott el róla egy kis márványtáblát. A táblán ötsoros idézet állt:
„Legyen lobogó láng e kőből,
Mely égre tör hőseink szívéből.
Hamvaszd el a turáni átkot,
Ó, szent szeretet,
Jöjjön el országod!”

2005-ben a KMKSZ helyi alapszervezete vállalta, hogy felújítja az emlékművet. Az emlékművet 82 évvel azelőtt a hős katonák családja, hozzátartozóik állították Szabó Sándor falubíró kezdeményezésére. A forgalmas közút melletti mementó az évek során többször megrongálódott. Az emlékmű helyreállításának költségeit egy jótékonysági rendezvény bevételéből, a helyi görögkatolikus egyházközség adományából és egyéni hozzájárulásokból teremtette elő az alapszervezet. A felújítás során visszaállították a márványtáblát is.

Az emlékművön ez olvasható:

A világháborúban elesett HŐSI HALOTTAK EMLÉKÉRE 1914-1918

A hősi halottak nevei:

Legyen emlékük áldva és megőrizve az utókor számára!

Második világháborús emlékmű

A temetőben emlékmű őrzi a második világháborúban elesett 21 dédai lakos nevét, illetve a sztálini terror 43 áldozatának emlékét.

A falu lakossága 1944-ben 1100 lélek volt.

1944. november 18-a a beregdédaiak számára szintén gyásznapként van nyilvántartva.

Ezen a napon fegyveresek hurcolták el az életerős férfiakat a szolyvai táborba.

Halavács József feljegyzéséből értesülhetünk arról is, hogy a gyermekeiket rajongásig szerető édesapa a haláltáborban rokonára, sógorára bízta gyermekei otthoni megsegítését, nevelését, amikor a járványos betegség miatt úgy érezte, hogy életének percei meg vannak számolva.

És a rokonszerető sógor szerencsésen hazatérve a táborból mindenkor, minden körülmények között eleget tett ennek a kérésnek… Sok özvegy édesanya így is csak kínkeservesen tudta felnevelni szeretett gyermekeit, de sok édesanya is meghalt a reá nehezedő teher alatt…

1945. július 4-én a helyhatóság által összeállított listák szerint 159 férfi (1900–1926 közti születésűek) az ismert okok miatt nem tartózkodott a faluban.

Az 1. sz. listán 88 név van feltüntetve, akiket hadifogolyként vettek számba.

A 2. sz. listán lévők korábban katonaként vonultak be (71 férfi), bővebb információval az adatgyűjtők sem rendelkeznek.

A szovjet gulagokon meghaltak névsorát néhai Halavács József, a KMKSz beregdédai alapszervezete akkori titkára állította össze az életben maradottak segítségével.

Negyven mezőhomoki és beregdédai férfi pusztult el ártatlanul a sztálini lágerekben.

A II. világháborúban 27-en hősi halált haltak.

A sztálini terror áldozatainak emlékműve

1991. november 21-én emlékművet avattak a beregdédai és mezőhomoki áldozatok tiszteletére, melyen a következő nevek olvashatók:

„Hiába kérded mi volt vétkük a halott fogoly nem felel.”

Az ártatlan élni akarók örök emlékére a beregdédai és mezőhomoki utókor nevében

A különleges bíróság egy beregdédai születésű férfit is elítélt: Besenyei Alekszandr Georgijevicsot, aki 1887-ben született.

1945. december 22-én ítélte el a Kárpátontúli Ukrajna különleges bírósága, Kárpátontúli Ukrajna Néptanácsának 1944. december 18-ai dekrétuma alapján. Rehabilitálva 1990. március 5-én.

2005. november 18-án a felújított emlékműnél megemlékezést tartottak. Ez szent liturgiával kezdődött, majd az emlékezők átvonultak a temetőben lévő II. világháborús emlékműhöz.

A Dédai Tóvár élővilága

Aktuális felmérések szerint (2019), a tóvár területének döntő része teljesen kiszáradt, a védett állatok eltűntek. Egyedül a bölömbika az, ami túlélte eddig az emberi hanyagság pusztítását.

A lelőhelyet 1963-ban fedezték fel, és a jelenleg fellelhető homoktartalék mennyisége meghaladja a 11,8 millió köbmétert. A 110 hektáros terület nagy részét (65 ha) a Gajdos Istvánhoz köthető Numinátor cég bérelte a községi tanácstól, azon belül működik a Bumeráng üdülőhely. A falu lakosai többször is tiltakoztak a bányászat ellen, hiszen a házak falai megrepedeztek. Hivatalosan jelenleg nem folyik homokkitermelés Déda határában, a munkálatokat leállították.^[5]

Beregdéda jelenlegi helyzete

A település kitűnő turisztikai adottságokkal rendelkezik. Jelenleg a legfontosabb projekt a település számára, hogy a Déda-Beregdaróc határátkelő pont kérdése ismét aktualizálódjon, hiszen ez létfontosságú a település számára. A létesítendő Beregdaróc-Beregdéda határátkelő jelentősen csökkentené a Záhony–Csap határátkelő terheltségét. Az M3 autópálya utolsó szakaszának meghosszabbítása elérné a Vásárosnamény és Beregdaróc közötti huszonöt kilométert – ennek megépítésével az M3 elérné teljes tervezett hosszát, a 307 kilométert. Archiválva 2020. február 23-i dátummal a Wayback Machine-ben