Bálnavadászat Japánban
From Wikipedia, the free encyclopedia
A japán bálnavadászat (日本の捕鯨; Hepburn: Nihon no hogei?), ha csak a tényleges aktív bálnavadászatot vesszük, nagyjából a 12. században kezdődött.[2] Viszont az ipari jellegű vadászat csak az 1890-es években indult, amikor Japán elkezdett részt venni a modern bálnavadászati iparban, amelyhez akkoriban több másik ország is csatlakozott.[3] A japán bálnavadászok jóval messzebbre terjeszkedtek, mint a japán felségvizek.
Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek. |
A 20. század alatt Japán jelenléte a kereskedelmi célú bálnavadászatban jelentős méreteket öltött. Ez így folytatódott egészen az IWC, vagyis a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság moratóriumáig, amely hatását 1986-ra fejtette ki. Japán folytatta a vadászatot, kihasználva az egyezmény kutatásra vonatkozó vétójogát, így jelenleg is folytatódik a vadászat a Japán Cetkutató Intézet vezetésével. Ez a szervezet nem áll szemben az IWC szabályzatával, de a legtöbb tag ellenzi. A tudományos kutatási célból történt vadászatok során szerzett bálnahúst boltokban és éttermekben árusítják.[4] A Nemzetközi Bíróság ítélete szerint a 2005-ben kezdődő dél-óceáni program, a JARPA II, nem tudományos célokat szolgált és elrendelte a program leállítását.[5][6]
Ezek a vadászatok szolgálnak alapjául a bálnavadászat mellett ill. ellen szavazó országok és szervezetek között zajló konfliktusoknak. Nemzetek, tudósok és környezetvédő szervezetek ellenzik a vadászatot, a japán cetkutató programot feleslegesnek tartják és a kutatást egy jól álcázott kereskedelmi célú vadászatnak tartják.
Japán állítása szerint az éves vadászat fenntartható és szükséges a tudományos tanulmányokhoz és a faj fenntartásához. Japán azt is kifejtette, hogy a vadászat miatti ellenkezések kulturális különbségeken és érzelmi antropomorfizmuson alapulnak.[7][8]