Mario Monicelli 1973-as filmje From Wikipedia, the free encyclopedia
Az ezredeseket akarjuk (eredeti cím: Vogliamo i colonnelli)[3] Mario Monicelli filmrendező 1973-ban bemutatott politikai szatírája.
Az ezredeseket akarjuk (Vogliamo i colonnelli) | |
1973-as olasz film | |
A puccs kemény magja | |
Rendező | Mario Monicelli |
Producer | Pio Angeletti és Adriano De Micheli |
Műfaj | játékfilm |
Forgatókönyvíró | Agenore Incrocci, Furio Scarpelli és Mario Monicelli[1] |
Dramaturg | Claudio Risi |
Főszerepben | Ugo Tognazzi |
Hang | monó |
Narrátor | Riccardo Cucciolla |
Zene | Carlo Rustichelli |
Operatőr | Alberto Spagnoli |
Vágó | Ruggero Mastroianni |
Jelmeztervező | Piero Tosi |
Díszlettervező | Lorenzo Baraldi |
Gyártás | |
Gyártó | Dean Film |
Ország | Olaszország |
Nyelv | olasz, görög,[2] magyar szinkron (Pannónia Filmstúdió) |
Játékidő | 98 perc |
Képarány | 1,85:1 |
Forgalmazás | |
Forgalmazó | Mokép (mozi) |
Bemutató | Olaszország 1973. március 2., 1974. március 7. (mozi), MTV2 1977. november 11. (tv) |
Korhatár | 12 év (Magyarország) |
További információk | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Az ezredeseket akarjuk témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A filmnek készült rendezői változata is, amelyet 2015. szeptember 4-én mutattak be a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon.
Monicelli sodró lendületű szatírája az ólomévek Olaszországának maróan gúnyos ábrázolása, amit az tett különösen húsbavágóvá, hogy jól felismerhető eseményeket és személyeket ábrázol sajátosan groteszk nézőpontból szándékosan túlzón és bántóan általánosítva. Történelmi alapja az állítólagos 1964-es és 1970-es olaszországi puccskísérletek, előkészületek, valamint „a fekete ezredesek” diktatúrája a korabeli Görögországban.
A filmben ábrázolt összeesküvés illetve puccskísérlet a Fekete Hercegként emlegetett Junio Valerio Borghese[4] államcsínye, ami 1970 december 7-ről 8-ra virradó éjszaka zajlott, amelynek mintája az Ezredesek összeesküvéseként emlegetett görögországi katonai puccs és junta lett volna.
A történet az olasz politikai és gazdasági élet korrupt, sunyi és alattomos szereplőit figurázza ki, elsősorban a mérsékelt jobboldalt (Olasz Kereszténydemokrata Párt) és a szélsőjobbot, de nem kíméli különösebben a politikai baloldal képviselőit sem legalábbis megalkuvó, ostoba megélhetési politikusoknak állítva be őket is.
A groteszk félelmetes oldalát a háttérben tervező és irányító erők sejtetik, de velük kapcsolatosan sem lehet teljesen biztos a néző abban, hogy nem csupán az idő rövidsége és a vakvéletlen hozta, hogy nem lepleződik le valójában nevetségesen ostoba mivoltuk. (A CIA-s, a belügyminiszter és mások.) A leglesújtóbb kritika Olaszországról talán éppen az, hogy a puccs mindezek ellenére akár sikerülhetett is volna, mint ahogy másoknak sikerült is.
Az olasz nép kelletlenül, beletörődően veszi tudomásul a fölötte tenyésző „elit” szellemi és erkölcsi színvonalát, de ez a társadalomkritika eltörpül a hadsereg, a politikai és gazdasági elit ábrázolása mellett. Feltehetően pusztán praktikus megfontolásokból a klérus csupán a tábori lelkész személyén keresztül jelenik meg. (Konkrétabb ábrázolás esetén a kapcsolatos botrány feltehetően elterelhette volna a figyelmet a film lényegéről.)
A komikus hatást fokozza a dokumentumfilmeknél szokásos pártatlanságot sugalló, szenvtelenül tárgyilagos narráció a legmulatságosabb jelenetek alatt is.
A filmet néhányan elmarasztalták amiatt, hogy az olasz szélsőjobboldalt nevetséges operettfasisztákként ábrázolja, valamint hogy mulatságosként tünteti fel az általuk provokált utcai erőszakot, a robbantássorozatokat és az „állítólagos” olaszországi puccselőkészületeket beleértve a Borghese-puccsot.
További szereplők:
További magyar hangok: Benkő Gyula, Bodor Tibor, Egri István, Kézdy György, Mádi Szabó Gábor, Miklósy György, Ungvári László, Verebes Károly
A cím, stáblista szövegek beolvasása: Bozai József
Az ezredesek összeesküvése június 2-án a Köztársaság kikiáltásának ünnepén kezdődött, de első eseménye a Milánói dóm tetején álló Szűz Mária szobor felrobbantása volt. A merényletet Giuseppe Tritoni képviselő, a fasiszták egyik vezéralakjának illegális csoportja[11] hajtotta végre, de a sajtó a várakozásnak megfelelően a baloldal nyakába varja a robbantást.
De Tritoni összekülönbözik pártja, a Nagy Jobb („Grande Destra”) vezetőivel a kis híján lelepleződéssel végződő, felelőtlen akció miatt, így elhatározza, szakít a párttal és saját kezébe veszi a hatalomátvétel ügyét. Régi barátját, Ribaud ezredest kéri meg, hozza össze az idős Bassi-Lega tábornokkal. Pár évvel korábban, 1968 szeptemberében a De Vincenzo-féle sikertelen államcsínybe keveredett és ezért kényszernyugdíjazott Bassi-Lega tábornok magas rangú hadseregbeli kapcsolatait akarja felhasználni. Meg is kapja a listát a megbízható emberek nevével, de a tábornok rajtakapja erőteljesen fehérmájú lányával, Marcellával és felháborodásában szívrohamot kap.
Tritoni a tábornok által összeállított névsor alapján végiglátogatja a magasrangú főtiszteket és tábornokokat, akik lelkesen csatlakoznak a puccs tervéhez. Az anyagi források biztosítása érdekében megzsarolja a nagyiparos Steinert azzal, hogy bizonyítékai vannak arra, hogy özönvíz előtti Volkan típusú rádiókat sóztak rá a hadseregre búsás haszonnal. Felkeresi egykori katonatársa, Franz Cavicchia őrmester fasiszta kiképzőtáborát[12] is, ahol a résztvevők egy emberként állnak a puccsisták mögé.
A puccs vezetői egy tengerparti villában gyűlnek össze, ahol vendégül látják Andreas Automatikos ezredest, a görög junta titkosszolgálatának helyettes vezetőjét is. Megbeszélik az államcsíny részleteit, a programot, de a junta vezetőjének személyével kapcsolatosan ötletelgetésbe bocsátkoznak. Még Federico Fellini nevét is bedobják. Végül Aguzzo ezredes Eliseo Tallone marsallt javasolja. Azonban a személyes találkozón kiderül, hogy az idős marsall már második gyermekkorát éli. Így végül Pariglia tábornok személyében egyeznek meg, aki ugyan alig valamicskével kevésbé szenilis, de nagy rátermettségről tett tanúbizonyságot a katonai dísztemetéseken a gyászbeszédek felolvasásában.
Közben az államcsíny vezérkara kidolgozza a hatalomátvétel részleteit, a fontos középületek, objektumok, a Fiumicinói Repülőtér, valamint a tömeges letartóztatásokhoz nélkülözhetetlen koncentrációs tábornak szánt Flaminia futballstadion elfoglalását. Tritoni fogalmazza meg a junta vezetőjének proklamációját, amit az állami televízióban szándékoznak beolvasni. Mindenkinek tetszik lelkesítő, jelszószerű utolsó mondata: „Nagy múltja van a mi dicső jövőnknek!”[13] A titkos találkozónak azonban szemtanúja is akadt Armando Caffè fotós személyében, aki felkeresi régi barátját, Luigi Di Cori kommunista párti parlamenti képviselőt, és felajánlja megvételre a fényképeket. Di Cori eleinte nem hisz neki, de megváltozik a véleménye amikor híre jön, hogy az utcán megtámadták és összeverték a fotóst. Július 12-én egy szocialista és egy kereszténydemokrata képviselőtársával felkeresik Li Masi belügyminisztert, aki hitetlenkedését fejezi ki, de hétfőig időt kér a képviselőktől. Azonban a puccs, a Fekete Róka akció ekkor már beindult. Főhadiszállását egy boxedzőteremben rendezték be az összeesküvők. Innen irányítják a puccsban részt vevő alakulatokat. De a hatalomátvétel nem utolsósorban éppen Steiner ócska Volcan rádió adó-vevőinek köszönhetően némileg akadozva indul. Barbacane ezredes ejtőernyős békaembereit félreértésből kifolyólag egy maccarese-i tyúkfarmra dobják le kilométerekre a nemzetközi repülőtértől, ráadásul mikor le akarják lőni az őket üldöző kutyát, véletlenül fellövik a fehér jelzőrakétát, ami a haditerv szerint azt jelentené, hogy már elfoglalták a repteret. Ennek következtében viszont a túl korán végrehajtott elsötétítés miatt Furas ezredes csapata karambolozik, így taxival, késve érkeznek a televízió székházába, amikor már vége az aznapi adásnak.
Egyedül a köztársasági elnök elmozdítására kiküldött Teofilo Branzino korvettkapitány („Rozmár”) egysége jár sikerrel, de hamarosan rajtaüt Li Masi belügyminiszter egy tábori csendőr egység élén. Ezzel párhuzamosan rajtaütnek a puccs vezérkarán is. Az átélt izgalmak hatására a köztársasági elnök szívrohamot kap, így nincs akadálya annak, hogy a belügyminiszter a szélsőjobb és szélsőbal veszélyre hivatkozva kihirdesse a rendkívüli állapotot és ideiglenesen katonai kormányt alakítson. A fővárost „alkotmányhoz hű” csapatok szállják meg, a közintézmények, televízió, filmgyár és egyebek vezetését is katonatisztek veszik át. Steiner munkaügyi miniszter lett.
Egy évvel később Tritoni fanyalogva nézi a nélkülük berendezkedett, olaszosan könnyed és kedélyes, és éppen csak egy csipetnyit rasszista fasiszta diktatúrát. Egy presszó teraszán tárgyal a puccs átdolgozott terveinek áráról két afrikai érdeklődővel.
Carlo Rustichelli filmzenéje Vogliamo I Colonnelli címmel jelent meg kislemezen a CAM kiadónál. Egyik része a korabeli izgalmas olasz bűnügyi filmekhez, politikai krimikhez hasonló feszültséget kelő, nyugtalanító hanghatásokon alapul (Synthetizer Rhythmic), a másik a fasiszta nóták hangulatát idézi.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.