Ez a szócikk az Egyesült Államoknak a szabadságjog és az egyenlőség eszméjének a nyilatkozatáról is szól. Hasonló címmel lásd még: Jogok nyilatkozata (egyértelműsítő lap).
Az eredeti dokumentum a washingtoni Nemzeti Archívumban látható. Július 4., a függetlenség napja az USA nemzeti ünnepe, illetve szövetségi állami főünnepe.
A Kontinentális kongresszusok
A bostoni teadélutánt követően a brit parlament megtorlásként öt törvényt hozott, melyeket a gyarmaton élők a „kényszerítő” vagy „tűrhetetlen törvények” elnevezéssel illettek.
a bostoni kikötő bezárása az elpusztított tea árának megtérítéséig
Massachusetts közvetlen brit kormányzás alá rendelése
a kormányzó a királyi hivatalnokok elleni pereket más gyarmatra vagy az anyaországba helyezheti át
a kormányzó saját maga is kiutalhat szállást a katonáknak, ha a gyarmatok törvényhozásai ezt nem teszik meg
Québec tartomány területének növelése és a francia katolikus lakosságnak adott kedvezmények
Az 1774 szeptemberében összehívott első kontinentális kongresszuson a gyarmatok képviselői a brit áruk bojkottja mellett döntöttek és petícióban követelték a királytól a törvények visszavonását – sikertelenül.
1775. április 10-én kitört az amerikai függetlenségi háború. Az 1775 májusában, Philadelphiában összeült második kontinentális kongresszus egyes küldöttei számára a függetlenné válás már reális célnak tűnt, ám egyelőre senki sem sürgette.[1] Bár sokan úgy gondolták, a brit parlamentnek nincs törvényes fennhatósága az amerikai gyarmatok felett, azt remélték, hogy III. György király az ő oldalukon foglal állást, mivel a hozzá és a brit alkotmányhoz való hűségüket továbbra is hangsúlyozták. 1775. július 5-én a kongresszus újabb petíciót fogalmazott meg, amelyet (hat hét múlva, amikor az Londonba ért) az uralkodó nem vett át. Augusztus 23-án, a Bunker Hill-i csata (június 17.) hírére reagálva György proklamációban jelentette ki, hogy az amerikai gyarmatok „nyílt lázadásba” kezdtek, október 26-án, a parlament nyitó ülésén tartott beszédében pedig színleltnek nevezte az amerikaiak iránta való hűségét, mivel valódi céljuk szerinte egy független birodalom megalapítása volt. György kijelentette, hogy szándékában áll a lázadás fegyverrel való elfojtása, és ehhez akár idegen csapatok segítségét is igénybe veszi.
A király válasza után a függetlenséget sürgető hangok felerősödtek; köztük az egyik leghatásosabb Thomas Paine-é volt, aki Józan ész című, hamar népszerűvé váló írásában (megj. 1776. január 10.) a teljes függetlenség és a köztársaság kikiáltása mellett érvelt.[2]
Az 1776. június 7-én összeült Kongresszus egyetértett Paine teljes függetlenségre való törekvésével. Június 11-étől Benjamin Franklin, John Adams, Thomas Jefferson, Robert R. Livingston és Roger Sherman elkezdték írni a nyilatkozatot, és összeállították az első változatot, ami július 1-jén került a Kongresszus elé. John Hancock, a Kongresszus elnöke, és titkára, Charles Thomson, július 4-én aláírta az okmányt. A nyilatkozat azonban csak augusztus 10-ére ért el Londonba, és csak 1783-ban, a párizsi békével lépett érvénybe.
1776. június 11-én a Kongresszus öttagú bizottságot állított fel a nyilatkozat megfogalmazására, melynek tagjai John Adams (Massachusetts), Benjamin Franklin (Pennsylvania), Thomas Jefferson (Virginia), Robert R. Livingston (New York) és Roger Sherman (Connecticut) voltak. A bizottság tevékenységéről nem készített jegyzeteket, ezért nem tudjuk pontosan, hogyan dolgoztak – Jefferson és Adams évekkel későbbi visszaemlékezései ellentmondásosak, s így nem igazán megbízhatók.[3] Abban biztosak lehetünk, hogy a dokumentum felépítésének megbeszélése után a bizottság Jeffersonra bízta az első fogalmazvány megírását.[4] Jefferson ugyan tizenhét napig dolgozott a szövegen, ám mivel a Kongresszus sűrű programja sok idejét lefoglalta, valószínűleg sietve fogalmazott.[5] Az első fogalmazványt a bizottság többi tagjának javaslataival módosítva és kiegészítve készítte el azt a változatot, amelyet 1776. június 28-án a Kongresszus elé terjesztettek Az Amerikai Egyesült Államok képviselői általános kongresszusának nyilatkozata(A Declaration by the Representatives of the United States of America, in General Congress assembled) címen.[6]
Aláírók
A függetlenségi nyilatkozatot ötvenhatan látták el kézjegyükkel:[7]
Delaware: George Read, Caesar Rodney, Thomas McKean
A felvilágosodáskori eszmék a nyilatkozatban megjelentek, mint például a szabadságjog, az egyenlőség és a deizmus eszméje. Bizonyos sorokat szó szerint vettek át John Locke műveiből.
Ez a történelmi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
Boyd, Julian P. The Declaration of Independence: The Evolution of the Text. Originally published 1945. Revised edition edited by Gerard W. Gawalt. University Press of New England, 1999. ISBN0844409804.
Burnett, Edward Cody. The Continental Congress. New York: Norton, 1941.
Christie, Ian R. and Benjamin W. Labaree. Empire or Independence, 1760-1776: A British-American Dialogue on the Coming of the American Revolution. New York: Norton, 1976.
Dumbauld, Edward. The Declaration of Independence And What It Means Today. Norman: University of Oklahoma Press, 1950.
Friedenwald, Herbert. The Declaration of Independence: An Interpretation and an Analysis. New York: Macmillan, 1904. Hozzáférhető az Internet Archive oldalán.
Hazelton, John H. The Declaration of Independence: Its History. Eredeti kiadás 1906. New York: Da Capo Press, 1970. ISBN0306719878. Az 1906-os változat elérhető a Google Book Search oldalán.
Jensen, Merrill. The Founding of a Nation: A History of the American Revolution, 1763–1776. New York: Oxford University Press, 1968.
Maier, Pauline. American Scripture: Making the Declaration of Independence. New York: Knopf, 1997. ISBN0679454926.
McPherson, James. Abraham Lincoln and the Second American Revolution. (1991) ISBN0-19-505542-X
Middlekauff, Robert. The Glorious Cause: The American Revolution, 1763–1789. Revised and expanded edition. New York: Oxford University Press, 2005.
Pencak, William. “The Declaration of Independence: Changing Interpretations and a New Hypothesis.” Pennsylvania History 57, no. 3 (1990): 225-235.
Rakove, Jack N. The Beginnings of National Politics: An Interpretive History of the Continental Congress. New York: Knopf, 1979. ISBN0801828643