ausztráliai balközép politikai párt (1901–) From Wikipedia, the free encyclopedia
Az Ausztrál Munkáspárt (ALP), más néven Munkáspárt, Ausztrália legnagyobb balközép, és egyben legrégebbi politikai pártja, az ausztrál politikai két nagy párt egyike, a jobbközép Liberális Párt mellett. A Munkáspárt egy szövetségi szintű párt, amely minden államban és tartományban rendelkezik helyi szervezetekkel. Jelenleg Victoria államban, Queenslandben, Nyugat-Ausztráliában, Dél-Ausztráliában, az ausztrál fővárosi területen és az Északi területen vannak kormányon.[1]
Ausztrál Munkáspárt | |
Adatok | |
Elnök | Anthony Albanese |
Alelnök | Richard Marles |
Alapítva | 1901. május 8. |
Tagok száma | 60,085 (2020) |
Ideológia | |
Politikai elhelyezkedés | balközép |
Parlamenti jelenlét | Képviselőház: 73 / 151 Szenátus: 26 / 76 Kormányzók: 6 / 8 Területi alsóházi mandátumok 258 / 455 Területi felsőházi mandátumok 65 / 155 |
Nemzetközi szövetségek | Progresszív Szövetség |
Hivatalos színei | vörös |
Weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ausztrál Munkáspárt témájú médiaállományokat. |
Az Munkáspártot csak az ausztrál parlament első ülése után, 1901-ben jegyezték be szövetségi pártként. Az Ausztráliában feltörekvő munkásmozgalom által a különböző ausztrál gyarmatokon alapított munkáspártok leszármazottjának tekintik, ami formálisan már 1891-ben is létezett. Az 1910-es szövetségi választásokon a Munkáspárt volt az első párt Ausztráliában, amely többséget szerzett az ausztrál parlament bármelyik házában. Nemzetközi szinten az Munkáspárt a szociáldemokrata pártok hálózatának, a Progresszív Szövetségnek a tagja, korábban a Szocialista Internacionálé tagja volt.[2][3][4]
Az Ausztrál Munkáspárt az 1890-es években, a föderációvá alakulás előtti ausztrál gyarmatokon alapított Munkáspártokból származik. A munkáspárti hagyomány a Queenslandi Munkáspárt megalapítását a sztrájkoló munkások 1891-ben, Barcaldine-ben (Queensland) egy kísértetgumifa (a "tudás fája") alatti összejövetelének tulajdonítja. 1892. szeptember 9-én a Queenslandi Munkáspárt Kiáltványát felolvasták a jól ismert Tudás Fája alatt Barcaldine-ban, egy nagy munkásmozgalmi sztrájkot követően. A kiáltványt jelenleg a Queenslandi Állami Könyvtár őrzi, 2008-ban a történelmi dokumentumot felvették az UNESCO Világemlékezete ausztrál nyilvántartásába, 2009-ben pedig az UNESCO Világemlékezete nemzetközi nyilvántartásába. [5][6][7][8]
A munkáspárti jelöltek első megmérettetése az 1891-es új-dél-walesi választáson került sor, amikor a munkáspárti jelöltek (akkori nevén Új-Dél-Wales Munkáspárt Választási Ligája) 35-öt szereztek meg a 141 helyből. Akkoriban Ausztráliában főként a Protekcionista és a Szabadkereskedelmi Pártok voltak jelen a területi parlamenteken, de a Munkáspárt megjelenésével ez megbomlott, mivel a harmadik erő "elvette" az abszolút többséget (50%) hol az egyik, hol a másik párttól. Így a Protekcionista Pártnak nem volt más választása, engedményekért cserébe megnyerte magának a Munkáspártot, így az új-dél-walesi régióban a párt gyakorlatilag legelsőre már döntő szerepben tetszeleghetett. A Dél-Ausztráliai Egyesült Munkáspártot (ULP) 1891-ben alapították, és abban az évben három jelöltet választottak be a Dél-Ausztráliai Törvényhozó Tanácsba. Az első sikeres dél-ausztráliai képviselőjelölt John McPherson volt az 1892-es Kelet Adelaide-i időközi választáson. Richard Hoopert azonban független munkáspárti jelöltnek választották meg az 1891-es Wallaroo-i időközi választáson, miközben ő volt a Nemzetgyűlés első "munkáspárti" tagja, de nem volt tagja az újonnan alakult ULP-nek.[9][10]
Az 1905-ös állami választásokon olyan sikeresen szerepeltek, hogy kevesebb mint egy évtizeddel később Thomas Price megalakíthatta a világ első stabil munkáspárti kormányát.
A gyarmati munkáspártok és a szakszervezetek vegyesen támogatták az Ausztrál Államszövetség megalakítását. Egyes munkáspárti képviselők a javasolt alkotmány ellen érveltek, azt állítva, hogy a javasolt szenátus túl erős, hasonlóan a reformellenes gyarmati felsőházhoz és a brit Lordok Házához. Attól tartottak, hogy a föderáció tovább erősíti a konzervatív erők hatalmát.
A Munkáspárt alapító irata kimondja: "Az Ausztrál Munkáspárt demokratikus szocialista párt, és célja az ipar, a termelés, az elosztás és a társadalmi tulajdon erősítése, olyan mértékben, ami a kizsákmányolás és más antiszociális jellemzők kiküszöböléséhez szükséges ezeken a területeken." . Ezt a „szocialista célkitűzést” 1921-ben vezették be, de később két további célkitűzés is a régi mellé került: „a versenyképes, nem monopolisztikus magánszektor fenntartása és támogatása” és „a magántulajdonhoz való jog”. A munkáspárti kormányok az 1940-es évek óta, amikor a Chifley-kormánynak nem sikerült államosítania a magánbankokat, egyetlen iparág "társadalmi tulajdonná varázsolását" sem kísérelték meg, sőt számos iparágat, például a légi közlekedést és a bankszektort privatizáltak. A Munkáspárt jelenlegi Nemzeti Platformja „modern szociáldemokrata pártként” írja le a pártot.[11][12][13][14][15][16][17][18][19]
A Munkáspártnak mindig is volt bal- és jobbszárnya, de az 1970-es évektől kezdve "formális" frakciókká fejlődött a két szárny, amelyekhez a párttagok is tartozhatna. A két legnagyobb frakció a Munkáspárti Baloldal és a Munkáspárti Jobboldal. A Munkáspárti Jobboldal általában támogatja a szabadpiaci politikát és az Egyesült Államokkal való szövetkezést, és hajlamos a konzervativizmus felé hajlani bizonyos társadalmi kérdésekben. A Munkáspárti Baloldal a nagyobb állami intervenciót részesíti előnyben a gazdaságban, általában kevésbé lelkes az amerikai szövetség iránt, és gyakran progresszívebb a szociális kérdésekben. [20][21]
Egyes szakszervezetek szorosan a Munkáspárthoz kötődnek. A jobboldali frakciót támogató legnagyobb szakszervezetek az Ausztrál Dolgozók Szakszervezete (AWU), a Bolti, Disztribúciós és Alkalmazotti Szövetség (SDA) és a Közlekedési Dolgozók Uniója (TWU). A baloldalt támogató fontos szakszervezetek közé tartozik az Ausztrál Gyáriparosok Szakszervezete (AMWU), az Egyesült Dolgozók Szakszervezete, az Építőipari, Erdészeti, Tengerészeti, Bányászati és Energiaügyi Unió (CFMMEU), valamint a Közösségi és Közszféra Uniója (CPSU).[22]
Az Ausztrál Munkáspárt egy szövetségi párt, amely államonként és területenként nyolc tagozatból áll. Míg az Országos Vezetőség felelős a nemzeti kampánystratégiáért, az egyes államok és területek Munkáspártjai autonómiával rendelkeznek e téren, és felelősek a saját joghatóságukban folytatott kampányért a szövetségi, állami és helyi választásokon. Az állami és területi tagozatok mind egyéni tagokból, mind összekapcsolt szakszervezetekből állnak, amelyek döntenek a párt politikájáról, megválasztják annak vezető testületeit és kiválasztják a jelöltjeiket a választásokra.
Az új tagok mindig a saját tartózkodási helyük, államuk vagy területünk Munkáspártjához csatlakozhatnak, és jövedelemarányos tagdíjat kell fizetniük. Ausztráliában a szakszervezetek többsége állami szinten kapcsolódik a párthoz.
A tagoknak általában évente legalább egy ülésen részt kell venniük helyi szervezetükben, bár a szabályok államonként eltérőek. Sok tag csak a választási kampányok idején aktív.
A tagok és a szakszervezetek küldötteket választanak az állami és területi konferenciákra (ilyet elvileg évente tartanak, bár gyakorlatban jóval többször). Ezek a konferenciák határozzák meg a párt lokális politikáját, és megválasztják az állami vagy területi végrehajtó tiszteket, az elnököt, és a főtitkárt .
Tagozat | Vezető | Utolsó választás | Státusz | ||
---|---|---|---|---|---|
Év | Szavazatok (%) | Mandátumok | |||
Új-Dél-walesi Munkáspárt | Chris Minns | 2019 | 33.3 | 36 / 93 |
Ellenzék |
Victoriai Munkáspárt | Daniel Andrews | 2018 | 42.9 | 55 / 88 |
Kormánypárt |
Queenslandi Munkáspárt | Annastacia Palaszczuk | 2020 | 39.5 | 52 / 93 |
Kormánypárt |
Nyugat-ausztrál Munkáspárt | Mark McGowan | 2021 | 59.1 | 53 / 59 |
Kormánypárt |
Dél-ausztrál Munkáspárt | Peter Malinauskas | 2022 | 40.0 | 27 / 47 |
Kormánypárt |
Tasmán Munkáspárt | Rebecca White | 2021 | 28.2 | 9 / 25 |
Ellenzék |
Ausztrál Fővárosi
területi Munkáspárt |
Andrew Barr | 2020 | 37.8 | 10 / 25 |
Munkáspárt-Zöldek |
Északi területi Munkáspárt | Natasha Fyles | 2020 | 42.2 | 14 / 25 |
Kormánypárt |
Év | Vezető | Szavazatok | % | Mandátumok | ± | Státusz |
---|---|---|---|---|---|---|
1901 | Chris Watson | 79,736 | 15.76 | 14 / 75 |
14 | Kormánytámogatás |
1903 | 223,163 | 30.95 | 22 / 75 |
7 | Kormánytámogatás (1903-04) | |
Kormánypárt (1904) | ||||||
Ellenzék | ||||||
Kormánytámogatás (1905-06) | ||||||
1906 | 348,711 | 36.64 | 26 / 75 |
4 | Kormánytámogatás (1906-08) | |
Kisebbségi kormánypárt (1908-09) | ||||||
Ellenzék | ||||||
1910 | Andrew Fisher | 660,864 | 49.97 | 42 / 75 |
16 | Kormánypárt |
1913 | 921,099 | 48.47 | 37 / 75 |
5 | Ellenzék | |
1914 | 858,451 | 50.89 | 42 / 75 |
5 | Kormánypárt | |
1917 | Frank Tudor | 827,541 | 43.94 | 22 / 75 |
20 | Ellenzék |
1919 | 811,244 | 42.49 | 26 / 75 |
4 | Ellenzék | |
1922 | Matthew Charlton | 665,145 | 42.30 | 29 / 75 |
3 | Ellenzék |
1925 | 1,313,627 | 45.04 | 23 / 75 |
6 | Ellenzék | |
1928 | James Scullin | 1,158,505 | 44.64 | 31 / 75 |
8 | Ellenzék |
1929 | 1,406,327 | 48.84 | 46 / 75 |
15 | Kormánypárt | |
1931 | 859,513 | 27.10 | 14 / 75 |
32 | Ellenzék | |
1934 | 952,251 | 26.81 | 18 / 74 |
4 | Ellenzék | |
1937 | John Curtin | 1,555,737 | 43.17 | 29 / 74 |
11 | Ellenzék |
1940 | 1,556,941 | 40.16 | 32 / 74 |
3 | Ellenzék | |
Kormánypárt (1941–43) | ||||||
1943 | 2,058,578 | 49.94 | 49 / 74 |
17 | Kormánypárt | |
1946 | Ben Chifley | 2,159,953 | 49.71 | 43 / 75 |
6 | Kormánypárt |
1949 | 2,117,088 | 45.98 | 47 / 121 |
4 | Ellenzék | |
1951 | 2,174,840 | 47.63 | 52 / 121 |
5 | Ellenzék | |
1954 | H. V. Evatt | 2,280,098 | 50.03 | 57 / 121 |
5 | Ellenzék |
1955 | 1,961,829 | 44.63 | 47 / 122 |
10 | Ellenzék | |
1958 | 2,137,890 | 42.81 | 45 / 122 |
2 | Ellenzék | |
1961 | Arthur Calwell | 2,512,929 | 47.90 | 60 / 122 |
15 | Ellenzék |
1963 | 2,489,184 | 45.47 | 50 / 122 |
10 | Ellenzék | |
1966 | 2,282,834 | 39.98 | 41 / 124 |
9 | Ellenzék | |
1969 | Gough Whitlam | 2,870,792 | 46.95 | 59 / 125 |
18 | Ellenzék |
1972 | 3,273,549 | 49.59 | 67 / 125 |
8 | Kormánypárt | |
1974 | 3,644,110 | 49.30 | 66 / 127 |
1 | Kormánypárt (1974–75) | |
Ellenzék | ||||||
1975 | 3,313,004 | 42.84 | 36 / 127 |
30 | Ellenzék | |
1977 | 3,141,051 | 39.65 | 38 / 124 |
2 | Ellenzék | |
1980 | Bill Hayden | 3,749,565 | 45.15 | 51 / 125 |
13 | Ellenzék |
1983 | Bob Hawke | 4,297,392 | 49.48 | 75 / 125 |
24 | Kormánypárt |
1984 | 4,120,130 | 47.55 | 82 / 148 |
7 | Kormánypárt | |
1987 | 4,222,431 | 45.76 | 86 / 148 |
4 | Kormánypárt | |
1990 | 3,904,138 | 39.44 | 78 / 148 |
8 | Kormánypárt | |
1993 | Paul Keating | 4,751,390 | 44.92 | 80 / 147 |
2 | Kormánypárt |
1996 | 4,217,765 | 38.69 | 49 / 148 |
31 | Ellenzék | |
1998 | Kim Beazley | 4,454,306 | 40.10 | 67 / 148 |
18 | Ellenzék |
2001 | 4,341,420 | 37.84 | 65 / 150 |
2 | Ellenzék | |
2004 | Mark Latham | 4,408,820 | 37.63 | 60 / 150 |
5 | Ellenzék |
2007 | Kevin Rudd | 5,388,184 | 43.38 | 83 / 150 |
23 | Kormánypárt |
2010 | Julia Gillard | 4,711,363 | 37.99 | 72 / 150 |
11 | Kisebbségi kormánypárt |
2013 | Kevin Rudd | 4,311,365 | 33.38 | 55 / 150 |
17 | Ellenzék |
2016 | Bill Shorten | 4,702,296 | 34.73 | 69 / 150 |
14 | Ellenzék |
2019 | 4,752,631 | 33.34 | 68 / 151 |
1 | Ellenzék | |
2022 | Anthony Albanese | 4,776,030 | 32.58 | 77 / 151 |
9 | Kormánypárt |
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.