Atlasz (építészet)

Atlasz pár, vagy atlaszok sora épületek horizontális elemeinek tartását szolgálják az oszlopokkal hasonló módon. Az építőművészetben ezek rendszerint az embernél nagyobb, izmos férfi alakját öltik és hasonlatosak a görög mitológiából ismert Atlasz, az égboltot megtartó titánhoz. Atlasz elnevezés helyett a rómaiak a telamon fogalmát használták.

Atlaszok Sopronban

Nőnemű párjaik a kariatidák, de tőlük eltérően a tartásuk előre görnyedt, karjuk a teher alatt van, így látványosan fejezik ki a vállaikon viselt teher súlyát. Alkalmazásuk nem korlátozódott az építészetben pusztán az antik görög, majd római korszakokra, hanem megvalósult a későbbi korokban, a reneszánsz, a barokk, a rokokó, a klasszicizmus illetőleg a neoreneszánsz és a neoklasszicizmus idején is. A 19. században a manierizmus ismertető jegyeit mutatják.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Atlant című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Atlasz (építészet) témájú médiaállományokat.