Asiagói csata

Az asiagói csata az első világháború közepén, 1916. május 15-étől június 10-éig tartott az előrenyomuló Osztrák–Magyar Monarchia csapatai és a védekező Olaszország hadserege között. A támadást „Büntető-támadásnak” is hívták, utalva arra, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia a balkáni hadjárat befejezése után igyekezett Olaszországot megtörni, az addigi az Isonzó folyó mentén folytatott védekezései után ellentámadást akart mérni az olasz csapatokra. A hadjárat egyik parancsnokává magát a Monarchia trónörökösét, Károly főherceget, a későbbi Károly császárt és királyt nevezték ki, így nevéhez kötve a sikeres támadásnak kikiáltott dicsőséget.

Asiagói csata
Konfliktus	Az első világháború Olasz frontja
Időpont	1916. május 15. – június 10.
Helyszín	Trient (Dél-Tirol) térsége
Eredmény	Visszavert Osztrák–Magyar monarchiabeli támadás
Szemben álló felek
Olasz Királyság  Osztrák–Magyar Monarchia
Parancsnokok
Luigi Cadorna marsall   Roberto Brusati tábornok   Guglielmo Pecori tábornok   Pietro Frugoni tábornok  Conrad von Hötzendorf tábornagy  Kövess Hermann tábornagy  Habsburg–Tescheni Jenő frontparancsnok  Viktor von Kraśnik vezérezredes
Szemben álló erők
1. hadsereg  5. hadsereg  11. hadsereg  3. hadsereg
Veszteségek
140 000 fő 12 000 halott 80 000 sebesült 50 000 fogoly 100 000 fő 15 000 halott 75 000 sebesült 15 000 eltűnt
Térkép
Asiagói csata Pozíció Trentino-Alto Adige térképén
é. sz. 45° 54′ 07″, k. h. 11° 30′ 32″45.90194444, 11.50888889
A Wikimédia Commons tartalmaz Asiagói csata témájú médiaállományokat.

A tervek

A haditervek kidolgozása nagyrészt Franz Conrad von Hötzendorfhoz, a Monarchia erőinek főparancsnokához köthető. A Monarchia stratégiai kilátásai kedvezőek voltak 1916 tavaszán, mivel Szerbia vereségével a balkáni front megszűnt, az orosz fronton az orosz csapatok visszavonultak, így jelentős számú monarchiabeli haderőt tudtak átcsoportosítani az olasz frontra. Hötzendorf az Alpokból, Trientből készítette elő a támadást, mivel úgy ítélte meg, hogy az Isonzó mentén történő áttörésre a térségben tartózkodó nagyszámú olasz csapat miatt amúgy sem lenne lehetősége. A haditerv szerint Asiago irányába, Padova felé kell kitörnie a frontvonalról az Osztrák–Magyar Monarchia haderőinek, bekerítve ezáltal az Isonzó folyónál lévő teljes olasz hadsereget, és így döntő győzelmet aratva Olaszország fölött.

A csapatösszevonás

1916. május 15-re több mint 300 zászlóaljat és mintegy 2000 löveget vonultattak fel Trient térségében a Monarchia csapatai. Hötzendorf a siker bebiztosításához a német hadvezetéstől német csapatokat is kért, akik azonban visszautasították, mivel Németország ekkor még nem állt hivatalosan hadban Olaszországgal, illetve a német csapatokra a keleti fronton volt szükség. Az offenzíva majdnem meghiúsult, mivel az olasz titkosszolgálat a támadás előtt egy héttel jelezte Cadornának a csapatösszevonást Trient térségében, aki azonban a jelentésre ügyet sem vetett, mivel meggyőződése szerint az Alpok térségéből nem lehetett támadást várni a nehéz terepviszonyok miatt.

A csata

1916. május 15-én erős tüzérségi előkészítés után megindult a Monarchia 11. és 3. hadserege Padova irányába. Asiago és Arsiero városok bevétele után nyitva állt az út Vicenza felé, amit mintegy 30 km-re megközelítettek a Monarchia csapatai. A Monarchia továbbnyomulását az 1. olasz hadsereg lassította le, Cadorna az Isonzó folyónál állomásozó olasz hadsereg nagy részét, egyre több olasz hadosztályt küldött a kritikusan legyengült frontszakaszokra, kihasználva a vasútvonalak sűrű kiépítettségét Északnyugat-Olaszországban. Az olasz front helyzetét a keleti fronton június 4-én megindult nagyerejű orosz támadás, a Bruszilov-offenzíva mentette meg, ami miatt monarchiabeli csapatokat kellett kivonni az olasz frontszakaszról, ezáltal leállítva a további lehetséges előrenyomulást. A támadást június 10-én fejezték be.

Eredmények

A korlátozott siker ellenére a Monarchia hadserege jelentős nagyságú hadizsákmányra tett szert: 318 löveget, 191 gépfegyvert szereztek meg az olaszoktól, továbbá 50 000 olasz foglyot ejtettek. A támadás célja azonban meghiúsult, nem sikerült bekeríteni az olasz haderőt, sőt, az olaszok a vasútvonalakat újból kihasználva a Trient térségébe átszállított haderejüket rövid időn belül ismét az Isonzó folyóhoz telepítette vissza, felkészülve ezzel egy újabb támadás, a hatodik isonzói csata megtervezésébe. Politikai következményei azonban lettek az asiagói csatának: az olasz háborút megkezdő Antonio Salandra kormánya lemondott és Paolo Bosellit nevezték ki új miniszterelnöknek.

Források és irodalom

• Galántai József: Az első világháború (p. 296) - Gondolat K. Bp. (II.k:1988.) - ISBN 963-282-004-5
• Mark Thomson: The White War: Life and Death on the Italian Front, 1915-1919. - faber and faber 2009 ISBN 057 122 334 6

További információk

• Az olasz front térképe, firstworldwar.com

Lásd még

• Olasz front
• Isonzói csaták

• Az első világháború portálja • összefoglaló, színes tartalomajánló lap