Anthracotheriidae

Az Anthracotheriidae az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a Whippomorpha alrendjébe tartozó fosszilis család.

Anthracotheriidae
Evolúciós időszak: Középső eocén - késő pliocén
Anthracotherium magnum a franciaországi oligocén korból; ez volt az elsőként felfedezett faj ebből az ősi családból
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria) Csoport: Eutheria Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia) Öregrend: Laurasiatheria Csoport: Scrotifera Csoport: Ferungulata Csoport: Patások (Ungulata) Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla) Csoport: Cetancodontamorpha Alrend: Whippomorpha Alrendág: Ancodonta Öregcsalád: Hippopotamoidea Család: Anthracotheriidae Leidy, 1869
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Anthracotheriidae témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Anthracotheriidae témájú kategóriát.

Ennek a fosszilis emlőscsaládnak a legközelebbi rokonai a ma is élő vízilófélék (Hippopotamidae) családja, amelyekkel parafiletikus csoportot alkotnak; azaz a csoport tagjai visszavezethetők egy közös ősre, viszont a csoport maga nem tartalmazza annak a bizonyos legközelebbi közös ősnek az összes leszármazottját.^[1][2][3][4]

Előfordulásuk

Az Anthracotheriidaek vízilószerű párosujjú patás állatok voltak, amelyek közeli rokonságban álltak a vízilovakkal és a cetekkel (Cetacea). A legősibb alakjuk az Ázsiában élt, középső eocén korszaki Elomeryx volt. Ezek az állatok az idők során számos fajjá fejlődtek Afrika és Eurázsia területein. Az oligocén korban néhány fajuk eljutott Észak-Amerikába is. A miocén korban ezek az ősállatok Európában és Afrikában kihaltak; valószínűleg az éghajlatváltozásnak a következtében, valamint az újabb párosujjú patásokkal (vízilófélék és disznófélék (Suidae)) való versengésben.^[5] A legújabb Anthracotheriidae-fajok, azaz a Merycopotamus-ok Ázsiában fejlődtek ki, de a késő pliocén korszakban már ezek is kihaltak.

Felfedezésük, nevük

Az elsőként felfedezett ilyen állat az Anthracotherium volt; róla nevezték el e fosszilis emlőscsaládot. A nevének a magyar jelentése: „szén szörny”, mivel az első maradványokat Franciaországban a paleogén földtörténeti időszakbeli szénrétegekben fedezték fel. Pakisztán északi részén levő Pothohar síkságon számos miocén kori maradvány került elő; ezeket a Harvard Egyetem és a Geological Survey of Pakistan közös projektje alkalmával tárták fel.^[6]

Megjelenésük

Az Anthracotheriidae-fajok körülbelül úgy nézhettek ki, mint egy disznószerű vékony víziló, amelynek a testéhez képest kis és keskeny feje van.^[7] Fajtól függően mindegyik lábukon 4 vagy 5 ujjuk volt; talpaik szélesek voltak, hogy megkönnyítsék a mocsaras élőhelyeken való járásukat. A szájukban körülbelül 44 fog ült; a felső nagyőrlőkön öt-öt félkör alakú mélyedés látható.^[5] Egyes fajok fogai a vízinövények gyökereinek a kitúrására alkalmazkodtak.^[8]

Rendszerezés

A családba az alábbi 3 alcsalád és 18 nem tartozik:^[9][10]

• †Anthracotheriinae Leidy, 1869
  • †Anthracohyus
  • †Anthracothema (Pilgrim & Cotter, 1916)
  • †Anthracotherium G. Cuvier, 1822 - típusnem
  • †Heptacodon Marsh, 1894
  • †Siamotherium
• †Bothriodontinae Scott & Jepsen, 1940
  • †Aepinacondon Troxell, 1921
  • †Afromeryx Pickford, 1991
  • †Arretotherium Douglass, 1901
  • †Brachyodus (Gervais, 1859)
  • †Bothriogenys Schmidt, 1913
  • †Elomeryx Marsh, 1894
  • †Hemimeryx Lydekker, 1883
  • †Kukusepasutanka Macdonald, 1956
  • †Libycosaurus Bonnarelli, 1947
  • †Merycopotamus Falconer & Cautley, 1847
  • †Sivameryx Lydekker, 1883
• †Microbunodontinae
  • †Anthracokeryx
  • †Microbunodon Deperet, 1908

Képek

• 
  Ancodon koponya
• 
  Bothriogenys fraasi - az alsó, kisebb állatok
• 
  Elomeryx armatus

Jegyzetek

1. (2015) „A phylogenomic analysis of the role and timing of molecular adaptation in the aquatic transition of cetartiodactyl mammals”. Royal Society Open Science 2 (9), 150156. o. DOI:10.1098/rsos.150156. ISSN 2054-5703. PMID 26473040. PMC 4593674.
2. Gatesy, J. (1997. május 1.). „More DNA support for a Cetacea/Hippopotamidae clade: the blood-clotting protein gene gamma-fibrinogen”. Molecular Biology and Evolution 14 (5), 537–543. o. DOI:10.1093/oxfordjournals.molbev.a025790. PMID 9159931.
3. (2009) „Hippopotamus and whale phylogeny”. Nature (journal) 458 (7236), E1–4; discussion E5. o. DOI:10.1038/nature07776. PMID 19295550.
4. Sanders, Robert: Scientists find missing link between the dolphin, whale and its closest relative, the hippo. Science News Daily, 2005. január 25. [2015. február 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 8.)
5. Archivált másolat. [2009. március 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 30.)
6. [], Chaire de Paléoanthropologie et de Préhistoire, Collège de France, 11 place Marcelin Berthelot, 75005 Paris, France Copyright 2007 The Palaeontological Association
7. Allaby, Michael: Anthracotheriidae. A Dictionary of Zoology. Encyclopedia.com, 1999. (Hozzáférés: 2009. április 15.)
8. Douglas Palmer ; consultant editor Barry Cox.szerk.: Palmer, D.: The Marshall Illustrated Encyclopedia of Dinosaurs and Prehistoric Animals. London: Marshall Editions, 268. o. (1999). ISBN 1-84028-152-9
9. Kron, D.G., B..szerk.: Janis, C.M.; Scott, K.M.; and Jacobs, L.L. (eds.): Anthracotheriidae, Evolution of Tertiary mammals of North America. Cambridge: Cambridge University Press, 381–388. o. (1998). ISBN 0-521-35519-2
10. Lihoreau, Fabrice and Jean-Renaud Boisserie, et alia. (2006). „Anthracothere dental anatomy reveals a late Miocene Chado-Libyan bioprovince” (PDF). Proceedings of the National Academy of Sciences 103 (originally published online May 24, 2006), 8763–7. o. DOI:10.1073/pnas.0603126103. PMID 16723392. PMC 1482652.

Források

• Takehisa, T. et al. 2011: A new anthracotheriid artiodactyl from the Eocene Pondaung Formation of Myanmar. ISSN 1000-3118|Vertebrata PalAsiatica, 49(1): 85-113. PDF
• Fossilworks PaleoDB link: Ancodon Pomel 1847 (extinct) Archiválva 2014. november 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Kron, D.G., B.; Manning, E. (1998). "Anthracotheriidae". In Janis, C.M.; Scott, K.M.; Jacobs, L.L. (eds.). Evolution of Tertiary mammals of North America. Cambridge: Cambridge University Press. pp. 381–388. ISBN 978-0-521-35519-3.
• Lihoreau, Fabrice; Jean-Renaud Boisserie; et al. (2006). "Anthracothere dental anatomy reveals a late Miocene Chado-Libyan bioprovince" (PDF). Proceedings of the National Academy of Sciences. 103 (originally published online May 24, 2006): 8763–7. Bibcode:2006PNAS..103.8763L. doi:10.1073/pnas.0603126103. PMC 1482652. PMID 16723392.
• Chaire de Paléoanthropologie et de Préhistoire, Collège de France, 11 place Marcelin Berthelot, 75005 Paris, France Copyright 2007 The Palaeontological Association
• Allaby, Michael (1999). "Anthracotheriidae". A Dictionary of Zoology. Encyclopedia.com. Retrieved 15 Apr 2009.
• Douglas Palmer; consultant editor Barry Cox (1999). Palmer, D. (ed.). The Marshall Illustrated Encyclopedia of Dinosaurs and Prehistoric Animals. London: Marshall Editions. p. 268. ISBN 978-1-84028-152-1.
• Boisserie, Jean-Renaud; Fabrice Lihoreau; Michel Brunet (February 2005). "The position of Hippopotamidae within Cetartiodactyla". Proceedings of the National Academy of Sciences. 102 (5): 1537–1541. Bibcode:2005PNAS..102.1537B. doi:10.1073/pnas.0409518102. PMC 547867. PMID 15677331.
• Nature 450, 1190-1194 (20 December 2007) | doi:10.1038/nature06343; Received 26 June 2007; Accepted 3 October 2007
• Pickford, Martin (2008). "The myth of the hippo-like anthracothere: The eternal problem of homology and convergence". Revista Española de Paleontología. 23 (1): 31–90. ISSN 0213-6937.
• Gatesy, J. (1 May 1997). "More DNA support for a Cetacea/Hippopotamidae clade: the blood-clotting protein gene gamma-fibrinogen". Molecular Biology and Evolution. 14 (5): 537–543. doi:10.1093/oxfordjournals.molbev.a025790. PMID 9159931.
• Ursing, B.M.; U. Arnason (1998). "Analyses of mitochondrial genomes strongly support a hippopotamus-whale clade". Proceedings of the Royal Society. 265 (1412): 2251–5. doi:10.1098/rspb.1998.0567. PMC 1689531. PMID 9881471.
• Thewissen, JGM; Cooper, Lisa Noelle; Clementz, Mark T; Bajpai, Sunil; Tiwari, BN (20 December 2007). "Whales originated from aquatic artiodactyls in the Eocene epoch of India" (PDF). Nature. 450 (7173): 1190–4. Bibcode:2007Natur.450.1190T. doi:10.1038/nature06343. OCLC 264243832. PMID 18097400. Archived from the original (PDF) on 4 March 2016. Retrieved 24 June 2009.
• Spaulding, M; O'Leary, MA; Gatesy, J (2009). Farke, Andrew Allen (ed.). "Relationships of Cetacea (Artiodactyla) Among Mammals: Increased Taxon Sampling Alters Interpretations of Key Fossils and Character Evolution". PLOS ONE. 4 (9): e7062. Bibcode:2009PLoSO...4.7062S. doi:10.1371/journal.pone.0007062. PMC 2740860. PMID 19774069.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Anthracotheriidae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap