csontoshal-nem From Wikipedia, the free encyclopedia
Az algaevő harcsa (Ancistrus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának harcsaalakúak (Siluriformes) rendjén belül a tepsifejűharcsa-félék (Loricariidae) családjának egyik neme.[1][2][3]
 | ||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpg) | ||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Algaevő harcsa témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Algaevő harcsa témájú kategóriát. | ||||||||||||||||||||||||||
A legkedveltebb akváriumi halak közé tartozik. Tartása és szaporításuk nem túl bonyolult, ritkán betegszik meg, mivel a legtöbb akváriumi betegségnek ellenáll. Egyik legismertebb fajtája az akvaristák körében a Temminck algaevő harcsa (Ancistrus temminckii), amit éppen népszerűsége okán az akvaristák egyszerűen ancinak neveznek.
Az Ancistrus elnevezést a görög agkriston (horog) szóból, kapta, utalva a szívószája miatti jellegzetes fejállására.
Az Ancistrus fajok Dél-Amerika északi és középső részeiből származnak, Suriname-tól Río de la Platáig. Két faj, az A. centrolepis és az A. chagresi Panamában él.[4] Igazi troglodita (baslanglakó): három faj:
A kereskedelemben általában hibrideket forgalmaznak.[7]
A legtöbb faj folyóvizekben él, bár az általuk benépesített élőhelyek sokfélék a sebes folyású folyóktól az árterületek állóvizeiig és a mocsarakig.
Kifejlett mérete: 15 centiméter.. Tipikus a többé-kevésbé háti-hasi irányban lapított testforma, és a szívószáj sok apró foggal.[8] Az interopercularis csont a kopoltyúfedőn felállítható fogacskákkal teli. Az opercularis csont többnyire szabadon mozgatható. A harcsák oldalát csontpáncéllemezek védik, amelyek sokszor szintén csontfogakat viselnek. A has és a fej elülső része csupasz. A legfeltűnőbb jellegzetességük a fej elülső részének tapogatói, amelyek több faj hímjein elágaznak. A nőstényeken kisebbek, vagy teljesen hiányoznak.[9] A hímek hátuszonya is csonttüskés, és pofájukon kiölthetők a csonttüskék, amelyek a nőstényekről hiányoznak.[2] Színük szürke, barna vagy fekete, amit gyakran fehér vagy sárga pontok tarkítanak.[2] A legtöbb tepsifejűharcsa-féle mintegy 30 cm hosszúra nő meg, de az algaevő harcsák mérete általában ennek fele, ami alkalmassá teszi őket arra, hogy kisebb akváriumokban is megéljenek.
Igényelt vízhőmérséklete 23-27 °C, pH: 6,5–7,2. A víz keménysége 2,8–11,2NK° (német keménységi fok).
Mindenevőek, bármilyen táplálékot elfogyasztanak, de feltétlenül szükségük van növényi táplálékra is (pl.: főtt cukkinira, spirulina tablettára). Nevükből arra utal, hogy igen sok algát is megesznek. Kedvelik a gyökereket, amiket táplálékkiegészítőnek esznek. Ha elég búvóhely van az akváriumban, akkor elég sok fajjal együtt tudnak élni, fajtársaikkal szemben azonban a hímek különösen agresszívak lehetnek, főleg a szaporodási időszakban. Nem járnak rajokban. Elég félénkek és majdnem egész nap rejtőzknek.[7] Talajlakók, csak ritkán és rövid szakaszokra úsznak fel. A fiatalok jóval többet tartózkodnak a felszínen, ezért a madarak könnyű zsákmányai. Módosult gyomruk képes az oxigén felvételére,[10] így akkor is túlélnek, ha a víz oxigénszintje alacsony.[2]
A hímek revírt foglalnak, és védelmezik egymással szemben. Erőfitogtatásként elúsznak egymás mellett párhuzamosan, fejjel a farokkal szemben. Csonttüskéiket kimeresztik. Ha az erőfitogtatás nem használ, akkor egymás körül úsznak, és fejre támadnak.[9] Ha a behatoló győz, akkor az előző hím utódainak sorsa az ő döntésén múlik.[9] Nem biztos, hogy megeszi őket, mivel a hím vonzerejét növeli, ha ikrákat vagy ivadékokat őriz. A tapogatókról feltételezik, hogy a szikanyagon élő utódokat utánozzák. A hímek akár ikrákat is lopnak egymástól vonzerejük növeléséért.[9]
A lágy vizet szereti, ezért még ajánlatosabb gyökeret tenni az akváriumba, mivel ez lágyítja a vizet. A hím kitakarítja az üregét, amit a nőstény megtekint. Az odú gazdája kiterjesztett uszonyokkal kíséri őt az üreghez. Amíg a nőstény megtekinti az üreget, addig a hím mellette marad.[9] A nőstény 20–200 narancssárga, 3 mm-es ikrát rak az üreg „mennyezetére” vagy hasonlóan rejtett helyekre, ezek után a hím őrzi, tisztogatja őket. Kiválogatja közülük a betegeket, és gondoskodik a szellőzésről.[9] A hím több anyától is szerezhet ikrákat, az üregben egyszerre és az ikrától a szabadon úszó ivadékig többféle ivadék is jelen lehet. Az utódok 4–10 nap múlva kelnek ki, az üreget 7–10 nap múlva hagyják el, miután felélték szikanyagukat. Az ivadék kikeléséig a hím nem vagy csak alkalmanként, rövid időre hagyja el az üreget táplálékszerzésre.[9] Átlag 50–100 ivadék kel ki egy ikrázásból.[7] Élettartamuk megfelelő gondozás esetén 12 év.
Kedvelt akváriumi hal, mivel megeszi az algát és kisebb közeli rokonainál. Jól tűri a különféle vízminőséget és más fajok társaságát. és Könnyen szaporítható. Színe többnyire barna, de egyes fajok tarkábbak, és sötét alapon sárga pöttyösek. Gyakoriak az örökletes albínók is.[11]
Régebben többnyire két faj volt elérhető: az Ancistrus cirrhosus és az Ancistrus temminckii. Ma már több faj is kapható, de a pontos azonosításuk nem egyszerű.
Etetésük egyszerű. Főként algát és más, a felszínen növő növényeket eszik, de adhatunk neki szárított algát, haleleséget, férgeket és rovarlárvákat is. Ha nincs növényzet az akváriumban, akkor algaostyákkal kell pótolni a zöldséget, különben éhen hal. Az alultápláltságot a behorpadó has jelzi.
A fadarabok alkalmas rejtekhelyek. Más növényi anyagok hiányában elengedhetetlen a fa, mivel segít megemészteni a fehérjegazdag tápot.[12] A nemeket könnyű megkülönböztetni, a hímnek pofáján feltűnő tüskés bőrkinövés alapján. Általában közös akváriumban is szaporodnak. Tenyésztésükhöz elég egy alkalmas üreg. A kicsiket minél előbb rakjuk külön egy kisebb, szaporító akváriumba.
Óvatosnak kell bánni a töviseikkel. Bár sérülést ritkán okoznak, de beakadhatnak a nem természetes anyagokba, például a szivacsokba.
1988-ban egy új kódrendszert vezettek be az akvaristák számára, az úgynevezett L-számokat. Ennek az volt az előzménye, hogy különböző, részben még nem leírt új fajokat importáltak. A kódban az "L" a Loricariidae családnévre, a szám a DATZ-ban felsorolt fajokra utal.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
