![cover image](https://wikiwandv2-19431.kxcdn.com/_next/image?url=https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/1/13/Xenophon_Anabasis.jpg/640px-Xenophon_Anabasis.jpg&w=640&q=50)
Anabaszisz (Xenophón)
From Wikipedia, the free encyclopedia
Anabaszisz (görög írással Aνάβασις) a görög hadvezér és történetíró Xenophón egyik leghíresebb műve, amely teljes terjedelmében fennmaradt.
Anabaszisz | |
![]() | |
Szerző | Xenophón |
Eredeti cím | Aνάβασις |
Megírásának időpontja | Kr. e. 370 körül |
Nyelv | ógörög nyelv |
Témakör | az ifjabb Kürosz sikertelen hadjárata bátyja, a perzsa király ellen |
Műfaj |
|
Részei | 7 könyv |
Kiadás | |
Magyar kiadás | Xenophón: Kürosz nevelkedése/Anabázis. Szerk.: Fein Judit. Bibliotheca Classica sorozat. Európa Könyvkiadó. Budapest, 1979. ISBN 963-07-2212-7 |
Külső hivatkozás | Magyar Elektronikus Könyvtár |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Anabaszisz témájú médiaállományokat. |
A történet az ifjabb Kürosz sikertelen hadjáratáról szól bátyja, II. Artaxerxész perzsa nagykirály ellen, illetve zömben görög zsoldoscsapata, a Tízezrek híressé vált vándorlásáról. A hadjáratban és a vándorlásban Xenophón maga is részt vett, sőt a vándorlás közben a Tízezrek egyik vezetője volt. Önmagáról egyes szám harmadik személyben beszélt, a történetmondás új módszerét honosítva meg.
![Thumb image](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/3/32/Persian_Empire%2C_490_BC.gif/640px-Persian_Empire%2C_490_BC.gif)
A hadjárat azért lett sikertelen, mert ugyan – Xenophón szerint a görög zsoldosoknak köszönhetően – Kr. e. 401-ben a trónkövetelő Kürosz megnyerte a kunaxai csatát Babilon közelében, de ő maga életét vesztette az ütközetben és ezzel a hadjárat elvesztette értelmét. Tisszaphernész satrapa ráadásul hitszegően megölette Klearkhosz spártai hadvezért és a görögök vezetői közül a legtöbbet. A sereg, nem kis részben Xenophón rábeszélésének engedve, úgy döntött, hogy nem hisz a perzsák szavának és nem adja meg magát, hanem a rövidebbnek és biztonságosabbank gondolt úton, észak felé elhagyja a perzsák birodalmát.
A Fekete-tenger délkeleti partjaira vezető útján a sereg teljesen magára volt hagyatva Anatólia fennsíkja ellenséges területein, kapcsolatuk nem volt az anyafölddel és utánpótlásuk sem, csak amit útközben tudtak elvenni, vagy – ha piacot nyitottak nekik és pénzük is volt – vásárolni. A hosszú, veszélyes és fáradságos vonulás után a tízezrek a Madur hegyről pillantották meg a tengert. Ekkor hangzott el a híres örömkiáltás: "thalatta, thalatta" („a tenger, a tenger”). Még ezután is sokáig tartott és sok viszontagságot követelt, hogy hazaérjenek, innen viszont már hajóval hírnököt küldhettek, hogy segítséget kérjenek a hazai földről.
Az Anabasziszban Xenophón tanácsadójaként feltűnik Szókratész is és kiderül, hogy nagy tisztelője volt a delphoi jóshelynek.