Liszt Ferenc első szimfonikus költeménye From Wikipedia, the free encyclopedia
Az Amit a hegyen hallani (eredeti francia címe: Ce qu’on entend sur la montagne) vagy Hegyiszimfónia (németül Bergsymphonie) Liszt Ferenc első szimfonikus költeménye (S.95). A művet Victor Hugo azonos című költeménye inspirálta.
Amit a hegyen hallani | |
szimfonikus költemény | |
Zeneszerző | Liszt Ferenc |
Opusszám | S. 95 |
Megjelenés | 1854 |
Liszt Ferencnek több műve keletkezett Victor Hugo műveinek hatására, a Hegyiszimfónia előtt már több dalt írt Hugo verseire, több zongoradarabjának adta a címét Hugo versei után, és még ez után is készülnek művek a francia költő hatására. Hugo Amit a hegyen hallani című költeményét 1829. július 27-én írta, és az Őszi levelek (Feuilles d’Automne) című kötetben jelent meg. A versben a költő természetszeretetéről vall, ám a természetet nemcsak panteista módon szemléli, de az örök létezés szimbólumaként is tekint rá. A mű a természet és az emberi lét párosáról, ellentétéről szól. A költő a vers elején egy tenger fölé csúcsosodó sziklaszirtről szemléli a természet műalkotását, majd megszólalnak benne a Föld és a tenger hangjai. Hogy Lisztet megkapta a költemény, nem csoda, programzenei alkotásainak többségét – a képzőművészet mellett – a természet és az irodalom ihlette.
Liszt 1848-ban kezdett hozzá a komponáláshoz, és 1850. február végén mutatta be a weimari nagyhercegi udvarban. A szimfonikus költemény első, elveszett változatát asszisztense, Joachim Raff hangszerelte (talán August Conradi is közreműködött). Ne feledjük: Liszt Ferencnek a weimari időkig egyáltalán nem volt hangszerelési gyakorlata, ő addig elsősorban zongora-zeneszerző volt. Kisszámú, hangszerelést igénylő darabjainál mások segítségét kérte, főleg asszisztensét vette igénybe. Weimarban zenekar élére került, ahol már szabadon kísérletezhetett a hangszereléssel, a zenekari hangzás alakításával. Ennek megfelelően ebben az időszakban Liszt valamennyi művén sokat dolgozott, sokat változtatott. A Hegyiszimfónia második változatánál is Raff működött közre, de Liszt már sokat javított rajta, végül a harmadik, immáron végső változat partitúrája már teljes egészében Liszté. Ennek a változatnak a kiadásához már hozzájárult, és 1857-ben jelent meg a lipcsei Breitkopf und Härtelnél. Mindhárom verzió weimari bemutatóján (1850, 1853, 1857) Liszt vezényelt.
A darab ajánlása Carolyne zu Sayn-Wittgenstein hercegnének szólt. A műnek készültek zongorára átírt változatai is, négy kézre (S.589) és két zongorára (S.635).
A szimfonikus költemény kiinduló motívumát a vers adja, de a mű kidolgozása a későbbiekben tisztán zenei elvek mentén történik. Először a természet nagyszerűségét bemutató témák jelennek meg, három epizódban. Az első részben azt mutatja be, amikor a költő a hegyfokon a Föld és a tenger feléje áradó hangjait érzékeli. A suhogó hangokat üstdobpergéssel és a vonósok tremolóival érzékelteti. A második epizódban a vonósokhoz a hárfa társul, s efölött szólal meg a természet békéjét szemléltető oboadallam. Egy rövid átvezetés után a harmadik szakasz következik, amelyben a teljes zenekaron megszólaló diadalmas himnusz szemlélteti a természet nagyságát. A természeti kép után a föld felől érkező hangokban az emberi kínt, a kétségbeesést jeleníti meg újabb három motívum. Az első, mint egy sóhaj, csak néhány hangból áll, a második, klarinétokon felhangzó is, míg a harmadik egy zaklatott trombitatéma. Ezek az alaptémák, motívumok alkotják a szimfónia alapanyagát, amik összességében a mű terjedelmének egyharmadát teszik ki. Liszt ezek variálásával, módosításával építi fel a művét.
A természet és az ember viszonyának ábrázolása után Liszt eltér az alapul szolgáló költeménytől, innen már csak a zene törvényszerűségei szerint alakul a szimfónia. Egy új téma jelenik meg, a zenei csúcspontot és kiteljesedést egy szárnyaló fúvósfanfár hordozza, nem sokkal a darab befejezése előtt, majd egy lassú (Andante religioso) koráldallammal zárul a Hegyiszimfónia.
A darab hangszerelése: piccolo, két fuvola, két oboa, két klarinét, két fagott, négy kürt, három trombita, két tenorharsona, basszusharsona, tuba, három üstdob, nagydob, cintányér, tamtam, hárfa, vonósok.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.