![cover image](https://wikiwandv2-19431.kxcdn.com/_next/image?url=https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/4/4d/Hanglemezek.jpg/640px-Hanglemezek.jpg&w=640&q=50)
Hanglemez
From Wikipedia, the free encyclopedia
A hanglemez hanganyag tárolására szolgáló analóg adattároló. A mechanikus hangrögzítés és tárolás egyik formája. Egy lapos korongból áll, amin a lemez mindkét oldalán a széléről a közepe felé spirális barázda indul, amiről a hangszedő olvassa le a hangot. A 20. század nagy részében ezt a technológiát használták a zene kereskedelmi célú sokszorosítására. Az audiofil zenehallgatók körében és az elektronikus zenében a 20. század vége óta újra divatba jött. A CD lemezek és az egyéb korszerű digitális hangformátumok mellett a DJ-k klasszikus hanghordozója. A magyar nyelvben elterjedt közkeletű megnevezése tévesen „bakelitlemez”, noha bakelitből valójában sosem készült, az ugyanis alkalmatlan a préselésre. A 78-as fordulatszámú gramofonlemezek sellakból, míg a mikrobarázdás hanglemezek leggyakrabban acetilcellulóz-polivinilkloridból[1] – a polivinil-klorid és polivinil-acetát kopolimerjéből – készülnek.[2] Ez utóbbinak az angolszász országokban elterjedt köznyelvi megnevezése „vinyl”, de az utóbbi időkben a magyar nyelvben is kezd használatossá válni (gyakran az angolos „vinyl” írásmóddal) a bakelit megnevezés mellett. És bár a „vinil” megnevezés jobban utal az alapanyag egyik összetevőjére, valójában ez is lehet félrevezető, ugyanis 45-ös kislemezek készültek polisztirolból is,[3] amit a köznyelv ettől még ugyanúgy vinilnek (vagy bakelitnek) hív.
![Thumb image](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/4/4d/Hanglemezek.jpg/640px-Hanglemezek.jpg)
A mai szóhasználat hanglemez alatt a mikrobarázdás lemezt érti, a 78-as fordulatszámú régi lemezek közismert elnevezése gramofonlemez.