1956-os amerikai elnökválasztás
From Wikipedia, the free encyclopedia
Az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának előírása szerint 1956. november 6-án, kedden az országban elnökválasztást tartottak. Dwight D. Eisenhower elnököt, a Republikánus Párt jelöltjét sikeresen újraválasztották, legyőzve a Demokrata Párt jelöltjét, Adlai Stevensont, aki az előző elnökválasztáson is a demokraták jelöltjeként futott és vereséget szenvedett Eisenhowertől.
43. elnökválasztás az Egyesült Államokban | ||
---|---|---|
| ||
Részvétel | 60,6% | |
Párt | ||
Elnökjelölt | Dwight D. Eisenhower | Adlai Stevenson |
Állam | New York | Illinois |
Alelnökjelölt | Richard Nixon | Estes Kefauver |
Elektorok | 457 | 73 |
Szavazatok | 35 579 180 57,4% |
26 028 028 42,0% |
| ||
A Wikimédia Commons tartalmaz 1956-os amerikai elnökválasztás témájú médiaállományokat. |
Eisenhower a második világháborúban katonai vezetéséről vált ismertté és továbbra is széles körben népszerű maradt. 1955-ös szívrohama olyan spekulációt váltott ki, miszerint nem akar második ciklust, de miután egészsége helyreállt, az 1956-os Republikánus Nemzeti Konvención ellenállás nélkül jelöltté választották. Stevenson továbbra is népszerű maradt a liberális demokraták körében, ám ekkorra már semmilyen hivatali posztja nem volt. Legyőzte New York kormányzóját, W. Averell Harrimant és több más jelöltet az 1956-os Demokrata Nemzeti Konvención. Stevenson a szociális programokra fordított kormányzati kiadások jelentős növelése és a katonai kiadások csökkentése mellett állt ki.
A koreai háború lezárásával és az erős gazdaság mellett kevesen kételkedtek abban, hogy a karizmatikus Eisenhowert újraválasztják. Az elnök támogatói inkább személyes tulajdonságaira... őszinteségére, feddhetetlenségére és kötelességtudatára, családi emberként tapasztalt erényére, vallási odaadására koncentráltak,[1] nem pedig vezetői nyilvántartására. A választások előtti hetekben két nagy nemzetközi válság volt a Közel-Keleten és Kelet-Európában és Eisenhower válságkezelése növelte népszerűségét.
Eisenhower kicsivel több szavazatot gyűjtött, mint 1952-ben. A demokraták az északi katolikusok és a városlakó fehér déliek körében szereztek többséget. Bár a republikánusok elvesztették Missourit, felvették Kentuckyt, Louisianát és Nyugat-Virginiát. Ez az utolsó elnökválasztás, amelyen az 1959-ben felvett Alaszka és Hawaii nem vett részt és amelyen az elnökjelöltek közül valamelyik a 19. században született. A választás lényegében az 1952-es elnökválasztás visszavágója volt.