A csehszlovák–lengyel háború (csehül: Sedmidenní válka, azaz hétnapos háború) egy katonai konfliktus volt 1919. január 23–30. között a létrejövőben lévő Csehszlovákia és a függetlenségét frissen visszanyert Lengyelország csapatai között. A konfliktus kiváltó okának a folyamatban levő béketárgyalások számítottak, amelyben mind a két fél bejelentette igényét az addig Osztrák–Magyar Monarchiához tartozó, vegyes cseh–lengyel lakosságú Zaolzie régióra (Teschen város és környéke). A kirobbant fegyveres konfliktusnak az antant hatalmak nyomására vetettek véget, de a vitás kérdés megoldására kijelölt Antant bizottság 1920 júliusában Csehszlovákia javára döntött, Zaolzie régió nagyobbik részét neki ítélve, amelynek következtében közel 140 000 lengyel nemzetiségű személy került idegen fennhatóság alá. A bizottság döntése tartósan megmérgezte a két ország közti viszonyt.