szentség

szent (“saint”) +‎ -ség (“-ness”, noun-forming suffix)

szentség (countable and uncountable, plural szentségek)

(religion) sainthood, holiness (the state of being a saint)
(religion) sanctity, sacredness (the property of being sacred)
(Christianity) sacrament (a sacred act or ceremony in Christianity)
(religion) Eucharist
(vulgar, as an interjection with possessive and accusative suffix) dammit, damn, darn (expressing anger, irritation, contempt, or disappointment)
A szentségét! ― Dammit!

More information singular, plural ...

Inflection (stem in *-e-*, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	szentség	szentségek
accusative	szentséget	szentségeket
dative	szentségnek	szentségeknek
instrumental	szentséggel	szentségekkel
causal-final	szentségért	szentségekért
translative	szentséggé	szentségekké
terminative	szentségig	szentségekig
essive-formal	szentségként	szentségekként
essive-modal	—	—
inessive	szentségben	szentségekben
superessive	szentségen	szentségeken
adessive	szentségnél	szentségeknél
illative	szentségbe	szentségekbe
sublative	szentségre	szentségekre
allative	szentséghez	szentségekhez
elative	szentségből	szentségekből
delative	szentségről	szentségekről
ablative	szentségtől	szentségektől
non-attributive possessive – singular	szentségé	szentségeké
non-attributive possessive – plural	szentségéi	szentségekéi

Close

More information possessor, single possession ...

Close

Compound words

Hungarian