szóváltás

Hungarian

Etymology

szó (“word”) +‎ váltás (“change”)^[1]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsoːvaːltaːʃ]
• Hyphenation: szó‧vál‧tás

Noun

szóváltás (plural szóváltások)

1. (slightly literary) argument, quarrel (a verbal dispute)

   Synonyms: összeszólalkozás, veszekedés, vita, vitázás, civakodás, szópárbaj

2. (archaic, literary) conversation, talking, dialogue

   Synonyms: párbeszéd, beszélgetés

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)

	singular	plural
nominative	szóváltás	szóváltások
accusative	szóváltást	szóváltásokat
dative	szóváltásnak	szóváltásoknak
instrumental	szóváltással	szóváltásokkal
causal-final	szóváltásért	szóváltásokért
translative	szóváltássá	szóváltásokká
terminative	szóváltásig	szóváltásokig
essive-formal	szóváltásként	szóváltásokként
essive-modal	—	—
inessive	szóváltásban	szóváltásokban
superessive	szóváltáson	szóváltásokon
adessive	szóváltásnál	szóváltásoknál
illative	szóváltásba	szóváltásokba
sublative	szóváltásra	szóváltásokra
allative	szóváltáshoz	szóváltásokhoz
elative	szóváltásból	szóváltásokból
delative	szóváltásról	szóváltásokról
ablative	szóváltástól	szóváltásoktól
non-attributive possessive – singular	szóváltásé	szóváltásoké
non-attributive possessive – plural	szóváltáséi	szóváltásokéi

Possessive forms of szóváltás

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szóváltásom	szóváltásaim
2nd person sing.	szóváltásod	szóváltásaid
3rd person sing.	szóváltása	szóváltásai
1st person plural	szóváltásunk	szóváltásaink
2nd person plural	szóváltásotok	szóváltásaitok
3rd person plural	szóváltásuk	szóváltásaik

References

1. Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (“Explanatory Dictionary Plus”). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further reading

• szóváltás in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN