provokáció

Hungarian

Etymology

Borrowed from Latin provocatio.^[1] With -áció ending.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈprovokaːt͡sijoː]
• Hyphenation: pro‧vo‧ká‧ció
• Rhymes: -joː

Noun

provokáció (plural provokációk)

1. provocation

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)

	singular	plural
nominative	provokáció	provokációk
accusative	provokációt	provokációkat
dative	provokációnak	provokációknak
instrumental	provokációval	provokációkkal
causal-final	provokációért	provokációkért
translative	provokációvá	provokációkká
terminative	provokációig	provokációkig
essive-formal	provokációként	provokációkként
essive-modal	—	—
inessive	provokációban	provokációkban
superessive	provokáción	provokációkon
adessive	provokációnál	provokációknál
illative	provokációba	provokációkba
sublative	provokációra	provokációkra
allative	provokációhoz	provokációkhoz
elative	provokációból	provokációkból
delative	provokációról	provokációkról
ablative	provokációtól	provokációktól
non-attributive possessive – singular	provokációé	provokációké
non-attributive possessive – plural	provokációéi	provokációkéi

Possessive forms of provokáció

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	provokációm	provokációim
2nd person sing.	provokációd	provokációid
3rd person sing.	provokációja	provokációi
1st person plural	provokációnk	provokációink
2nd person plural	provokációtok	provokációitok
3rd person plural	provokációjuk	provokációik

Derived terms

• provokációs

References

1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading

• provokáció in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN