pánik

See also: panik, and Panik

Hungarian

Etymology

From French panique (“panic”), from Latin panicus, from Ancient Greek πανικός (panikós, “pertaining to Pan”).^[1]

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈpaːnik]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: pá‧nik
• Rhymes: -ik

Noun

pánik (plural pánikok)

1. panic

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	pánik	pánikok
accusative	pánikot	pánikokat
dative	pániknak	pánikoknak
instrumental	pánikkal	pánikokkal
causal-final	pánikért	pánikokért
translative	pánikká	pánikokká
terminative	pánikig	pánikokig
essive-formal	pánikként	pánikokként
essive-modal	—	—
inessive	pánikban	pánikokban
superessive	pánikon	pánikokon
adessive	pániknál	pánikoknál
illative	pánikba	pánikokba
sublative	pánikra	pánikokra
allative	pánikhoz	pánikokhoz
elative	pánikból	pánikokból
delative	pánikról	pánikokról
ablative	pániktól	pánikoktól
non-attributive possessive - singular	pániké	pánikoké
non-attributive possessive - plural	pánikéi	pánikokéi

Possessive forms of pánik
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	pánikom	pánikjaim
2nd person sing.	pánikod	pánikjaid
3rd person sing.	pánikja	pánikjai
1st person plural	pánikunk	pánikjaink
2nd person plural	pánikotok	pánikjaitok
3rd person plural	pánikjuk	pánikjaik

Derived terms

• pánikol

 

Compound words

• pánikbetegség

 

References

1. pánik in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

• pánik in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN